Filmkritika: Jégvarázs

Sokszor szoktam filmeket kritizálni, de ritkán írok róluk, pedig eredetileg ez is az egyik témaköröm ezen a blogon. Úgyhogy itt az ideje elkezdeni, azaz folytatni.
Miért pont a Jégvarázs? Egyrészt, mert nagyjából egy éve, hogy moziban láttam. Másrészt mostanában olvastam néhány kritikát róla más blogokon is. Volt, amivel egyetértettem, volt, amivel nem, és úgy gondoltam, én is megírom a sajátomat. Bár előre szólok, lehet, hogy ezzel azt a kevés olvasómat is elveszítem, aki eddig követett (vagy éppen többet szerzek, ki tudja?:)).

 2013 decemberében kitaláltuk az OMG (Orosházi Moly Galeri) tagjaival, hogy menjünk el korcsolyázni a szegedi jégpályára, majd ezt követően moziba is. A program nagyon jól sikerült, de a Szeged Pláza mozipénztáránál olyan sokan álltak sorba, hogy azt hittük, lemaradunk a filmről. Végül pont beértünk, és szerencsére csak a film előtt bemutatott Miki egeres kisfilmet késtük le. Rengetegen voltak, főleg gyerekek, szülők. A film megnézése után mindenki emelkedett hangulatban távozott, hogy hű, milyen elképesztően jó volt ez a mese, bármennyiszer újra lehetne nézni... én azonban nem. Valahogy elmaradt a katarzis. Pedig kifejezetten szeretem a meséket, a rajzfilmeket (a jeges téma meg különösen tetszett mindig is), és nem vagyok érzéketlen, sokszor meghatnak a filmek, akkor viszont olyan semlegesen álltam hozzá. Közepes, jegyeztem meg.

Anna, a hebrencs királylány

Aztán nem sokkal később azzal szembesültem, hogy a Jégvarázs rekordokat döntött minden téren, elképesztően népszerű, mindenki kedvence a Legyen hó (vagy eredetileg Let it go) c. dal, a molyon is napi szinten jelent meg több jégvarázsos karc (ebből volt is egy kis vita, de ez nem tartozik kifejezetten ide), sőt Shanghaiban, a Hongkou Plaza földszintjén ezzel a dallal és mesével reklámozták egy óriási kivetítőn a Disney English nyelvoktatást. Szóval világszerte mindenki imádja a Jégvarázst. Hazaérkezésem után másodjára is megnéztem a filmet. Vannak olyan filmek, melyek csak többszöri megnézésre érnek be nálam, van, ami elsőre nagyon nem tetszik, de később megszeretem, mert lehet, hogy elsőre nem pont jó pillanatban láttam. Sajnos másodjára is közepesnek értékeltem, és elkezdtem gondolkozni rajta, hogy mi nem tetszett benne. Több kérdést is felvetett számomra a film, de egyre sem kaptam választ.

A hosszú bevezető után most már tényleg rátérek a filmre is. Nem szeretnék hosszas ismertetőt írni a történetről, hisz mindenki találhat róla leírást az interneten. Az alaptörténet Andersen Hókirálynőjéből indul ki, de valójában már csak nyomokban emlékeztet rá: van benne hó, meg királynő, és jéggé fagyasztott szív is. De ezen kívül minden más különbözik. Arendelle királyságában, mely valahol északon található, a királyi párnak két lánya van: a komoly Elsa és a bohém Anna. Azonban Elsának varázsereje is van, ugyanis képes jeget és havat varázsolni, ám az ártatlan játék később tragédiába torkollik. Elsa, immár királynőként egy vita után elrohan, hogy egyedül éljen a veszélyes képességével, húga pedig megpróbálja visszahívni. Közben felbukkan néhány vicces mellékszereplő is, és a gonosz Hans herceg is ármánykodik. A végén persze győz a szeretet.

Anna, Olaf, Kristoff és Sven

Elsa menekülése

Elsa és Anna a film elején

Sajnos ez a film számomra megtestesíti azt, hogy a szép külső nem minden. A külcsín nem arányos a belbeccsel. Igen szép az animáció, szép tájakat, csodás effekteket láthatunk, de mintha a forgatókönyv kidolgozásába már nem fektettek volna ennyi energiát. Egyszerűen számomra nem állt össze az egész, mintha darabok hiányoznának belőle. A film első felében aránytalanul sokat énekelnek, minden percben dalra fakadnak a szereplők, a film második részében viszont alig. Nem azzal van bajom, hogy sokat énekelnek benne, hiszen sok Disney-rajzfilmben láthatunk-hallhatunk ilyet, de a dalok elosztása nem egyenletes. A Legyen hó c. dal valóban ütős, tetszett, és azt kell mondanom, hogy ez mentette meg a filmet számomra a teljes leírástól. Olaf dala viszont teljesen felesleges volt - aranyos, ezért el tudtam volna képzelni egy külön kis klipként, vagy mint egy dvd-extrát, kivágott jelenetet, de a filmben csak időhúzásnak, fillernek tartottam. Anna és Hans herceg dala felidézte a klasszikus dalokat, de mégis unalmasnak tartottam.

Ha már több nevet is említettem az előbbiekben, akkor beszéljünk a szereplőkről is egy kicsit, és egyúttal a megválaszolatlan kérdésekre és a forgatókönyv hiányosságaira is kitérek. 

A film főszereplője Elsa - de csak "papíron", hiszen arányaiban elég keveset szerepel. Nekem ő volt a legszimpatikusabb, komoly volt, de félelmekkel és szorongásokkal teli is. Az ő belső konfliktusa jól sikerült, de túl kevés hangsúlyt kapott. Tetszett az elzárkózása, az, hogy felépített magának egy jégpalotát, ami jelképezi a magányosságát is. Az első megválaszolatlan kérdés is vele kapcsolatos: honnan származik a varázsereje? Erre nem ad választ a film. Persze mondhatnánk, miért kellene válaszolnia, a fantáziánkra van bízva, ez csak mese... de ez nem egy klasszikus több lehetőséges nyitott kérdés. Itt semmilyen támpont nincs erre vonatkozólag, viszont azzal elintézni, hogy azért van varázsereje, mert "csak", nem kielégítő. Senkinek nincs varázsereje, csak neki, ez különleges tulajdonság, így illett volna valamilyen választ adni a miértre. Azt hittem, a trollok majd választ adnak rá, de ez sem történt meg.

Elsa jégpalotája

A film valódi főszereplője Anna, Elsa húga. Ő egy bohókás, csetlő-botló, idétlenkedő királylány, akinek reggel kócos a haja és nyál folyik a szájából alvás közben. Remek lebontása a királylányokról kialakult mítoszoknak, mert az előkelőség nem kifejezetten fedezhető fel benne. De ezzel az a baj, hogy manapság már szinte minden női főhős pont ugyanilyen, és ezzel elveszik az újdonság varázsa. Az előző Disney-film főszereplője, Aranyhaj is ilyen idétlen volt, bár nála ez elnézhető, hisz egy toronyba zárva élte életét. Azt kell mondanom, talán 15-20 éve pont tetszett volna egy ilyen "vagány" vagy szerencsétlen királylány, de most valahogy nem jött be ez a túlmozgásosság. Valamint ez a mostanság divatos, nagy szemű, kicsit kancsal karakterdesign is kezd számomra kissé unalmassá válni.

 - Ja?

A férfi szereplők közül kettőt lehet említésre méltónak nevezni: Kristoff és Hans herceg. Kristoff figurája egész szimpatikusra sikeredett, józan, kicsit nyers, de mégis udvarias. Hans herceg viszont túl sima és behízelgő modorú, sejteni lehetett, hogy valami nincs rendben vele. Azonban az ő történetszála pont a leggyengébben alakult a filmben. Először megismerjük mint hódító herceget, akiben Anna azonnal megtalálta élete nagy szerelmét, majd pozitívnak tűnő dolgokat tesz, bár végig gyanúsnak érezhető az egész. Ezt követően, a film 2/3 körül hirtelen kiderül róla, hogy gonosz. Mi a problémám ezzel? Az, hogy nincs felépítve. Derült égből villámcsapásként derül ki, hogy ő gonosz, és önmagában még ezzel sem lenne baj, de egy pár perces monológban kifejti a motivációját, majd a tettek mezejére is lép. És az egész konfliktus túl gyorsan is oldódik meg, teljesen súlytalanná téve ezt a történetszálat. Gyorsan lezavarták ezt a részt.

A filmben megjelennek a kötelező vicces mellékszereplők is: Kristoff rénszarvasa mint kötelező vicces állat/sidekick, valamint Olaf, az életre kelt hóember, akinek az a jelentősége, hogy ő jelképezi Elsa és Anna testvéri szeretetét és gyerekkori emlékeit. Kicsit egy meleg lakberendezőre emlékeztet, néha vannak vicces megnyilvánulásai, de ha kihagyták volna a filmből, nem hiányoltam volna. Mellékszereplőként még említhető a boltos figurája ("Ja?"), ő egész tűrhető volt, valamint egy bajszos alak, valamilyen miniszter egy idegen országból. Ő is inkább negatív volt, de nem nagyon tudtam hova tenni, hogy mi is volt a szerepe valójában.

És most beszéljünk a trollokról is, akik kőnek álcázzák magukat, és Kristoff barátai, de mágikus titkok tudói is. Azt hittem, nagyobb szerepük lesz, hiszen felbukkannak a film elején, amikor Annán kell segíteni, meg elég nagy bevezetés is van hozzájuk, hogy majd Trollpapa segít... és mi lett velük? Semmi. Összesen kb. háromszor szerepeltek a filmben, énekeltek egyet, de semmi hangsúlyos szerepük nem volt. Mintha a készítők elfelejtették volna őket a film során. Azt hittem, ők tudják a választ Elsa különös képességének eredetéről, de ezt nem tudtuk meg végül.

Anna és Hans herceg

Trollok

Nem tudtam hova tenni azt sem, milyen évszak van. Elvileg nyár, de még a nyári képeken is elég hidegnek vagy legalább is hűvösnek látszott minden. A film elején a jegesemberek jelenete viszont azt sugallta nekem, hogy tél van. (Tudom, a film tényleges cselekménye sokkal később játszódik...) Elsa telet csinál, majd a végén, mikor feloldódik minden (a jég is), újból befagyaszt mindent, de már jó értelemben.

Talán a film sikeréhez hozzájárult az az "unortodox" üzenet, hogy nem a szerelem, hanem a szeretet menti meg a világot. Felrúgta a szokásos sablont, hogy a királylány és az adott férfi egymásba szeret azonnal, és a végén összeházasodnak. Itt a testvéri szeretet győzedelmeskedik, és nincs lagzi a végén. (Külön kiemelném, hogy magyarul nézve már lehetett sejteni, mi lesz a kimenetele a dolgoknak, mert szeretet és szerelem között van különbség, de angolul mindkettő "love".) De hozzá kell tennem, hogy szinte ugyanezt a gondolatmenetet sütötték el a Demóna c. filmben is, ahol szintén a szeretet győz a szerelem ellenében... Úgy tűnik, ez az új trend. Tehát ebben a mesében kevesebb a romantika, mint a korábbi "királylányos" filmekben. Ráadásul itt egy helyett rögtön két királylányt is kapunk.

Érdekesség, hogy eredetileg Elsa lett volna a főgonosz, de végül annyira megkedvelték, hogy mégis jó lett belőle. Kíváncsi vagyok, milyen lett volna az a verzió. Elsa karakteréből sok mindent ki lehetett volna hozni, és a belső vívódásos részek kifejezetten jól sikerültek. Az ő drámájára kellett volna koncentrálnia a filmnek, bár lehet, hogy a kisebb gyerekközönségnek ez nem annyira jött volna be. Ha pozitívumot kellene említenem, akkor Elsa és a hozzá kapcsolódó jelenetek lennének azok. Persze a látvány is szép, főleg Elsa varázslata, a jégtüskék és az ehhez kapcsolódó dolgok. A film alapján készült mesekönyv illusztrációi pedig kifejezetten tetszenek, talán jobban is, mint maga a film.

Elsa drámája, félelem önmagától

Összességében tehát egy közepesre értékeltem a filmet. Hiába voltak benne kiemelkedő részek, még mindig nem értem azt a hisztériát, ami kialakult körülötte. Lehet mondani, hogy jaj, milyen karót nyelt meg kritikus vagyok, vagy hogy miért nem egy kisgyerek szemével próbálom nézni. Azt sem mondanám, hogy nem vagyok célközönség, mert mindig is szerettem a rajzfilmeket, és ez a mai napig nem változott. Az pedig csak kifogás, hogy "de hát ez gyerekeknek készült, mese", mert attól még ugyanúgy jól felépítettnek és történetileg kidolgozottnak kell lennie egy filmnek vagy egy könyvnek, sőt, még jobban is. Lehet fikázni a poszt tolót, de attól, hogy nekem sajnos nem nyerte el a tetszésemet a Jégvarázs, másnak még tetszhet.:)