Nos, miután az előző posztban bemutattam a könyvet és a filmeket, akkor most bemutatom a könyvet és a filmeket... csak pont az "ellenkezőjét", mint előzőleg. Ugyanis miután befejeztem az előző bejegyzést, még néhány dolgot megnéztem a témában, amihez természetesen lett is hozzáfűznivalóm. Az előzőekben a könyv magyar fordításáról, az 1963-as film eredeti változatáról és az 1990-es film magyar szinkronos változatáról volt szó. A mostaniban pedig az eredeti könyvről, a szinkronos régi és az eredeti nyelvű újabb filmről írok. Igaz, hogy az előző poszthoz kiegészítésekben már írtam pár dolgot, de mégis inkább írok egy újat. Most sem tudtam spoilerek nélkül írni róluk!
 |
| Gyűlés |
Minél többet foglalkoztam ezzel a könyvvel, annál jobban megtetszett, és nem is gondoltam volna, hogy ilyen népszerű ez a regény. Legalább is a deviantarton rengeteg fanart és fanfiction található, ami fellelkesített, így azóta már én is elkészítettem 1-2 rajzot a témában, de még van egy pár ötletem. Szóval teljesen meglepett, hogy ez a könyv ilyen menő, de ennek örülök.:) (Igaz, nem annyira a magyarok körében, de ez a "felmérés" nem reprezentatív.:D)
Molyos értékelésem az eredeti műről itt olvasható:
A könyvet magyarul már olvastam egy párszor, és a magyar kiadás értékelésénél már leírtam a legtöbb dolgot. Ez volt az első angol nyelvű regény, amit be is fejeztem, és nem is volt nehéz. Eredeti nyelvén sokkal alaposabban olvastam el ezt a könyvet, mint magyarul, mert magamban fordítottam és értelmeztem a mondatokat, és bár meglehetőse jó ismerem a könyvet, mégis volt jó pár dolog, ami a magyar kiadás közben nem merült fel, itt viszont igen. A mostani értékelésben az angol neveket használom. Tettem néhány megfigyelést, aminek lehet, hogy amúgy nincs jelentősége, és talán elmegy a „na vajon itt mire gondolt az író? Lehet, hogy semmi különösre.” irányába, de számomra lényegesnek tűnt. A könyv egyik központi tárgya a kagyló, melyet az eredeti szövegben kétféle szóval jelöl meg az író: „shell” és „conch”. Amikor Piggy és Ralph megtalálják, akkor még csak „shell”, de amikor Piggy mesél róla, onnantól kezdve már „conch” lesz belőle, és szinte végig ezt a szót használja. Mindkét szó jelentése kagyló, de a „shell” mintha általános lenne, a „conch” pedig „a” Kagylót jelentené. Az utolsó két fejezetben néha „shell”-nek írja, de akkor már csak Ralph, Piggy és Samneric számára jelent valamit ez a tárgy, a többieknek már semmit.
A két kedvenc karakterem a könyvből Simon és Roger, a két ellentétes karakter, az abszolút pozitív és az abszolút negatív hős. Eddig nem is tűnt fel, hogy Roger elég sokat szerepel a könyvben, bár igaz, csak arra emlékeztem, hogy párbeszédek szempontjából nem sokat szólal meg. Talán eddig is benne volt a kedvenc szereplőim között (kivéve, hogy rágurította a sziklát Piggyre), mert tetszik ez a név is, és a karakter velem ellentétes figura. A neveket illetően szerintem szimbolikus és ironikus is egyben, hogy a magányos, csendes felfedező Simon az, aki tudja az igazságot a szörnyről, de már nem tudja elmondani – Simon jelentése: „meghallgattatás”. A csendes, sötét Roger pedig, akihez többek között a két végén kihegyezett karó kapcsolódik, nevének jelentése: „dicső lándzsa”.
Ahogy már írtam, az angol nyelv miatt sokkal közelebb kerültem a könyvhöz az alaposabb olvasás miatt, és így sokkal jobban átéltem a szereplők érzéseit és az eseményeket: ahogy Jack az első pillanattól gyűlöli Piggyt, a Jack és Ralph közötti feszültséget, Jack megaláztatását (ki a főnök?-témában), Simon halálát és az azt követő gondolatokat, Piggy halálát és Roger gondolatait. Sőt néhány dolog csak most világosodott meg igazán. Egyszóval megérte angolul is elolvasni a könyvet. :)
A két kedvenc karakterem a könyvből Simon és Roger, a két ellentétes karakter, az abszolút pozitív és az abszolút negatív hős. Eddig nem is tűnt fel, hogy Roger elég sokat szerepel a könyvben, bár igaz, csak arra emlékeztem, hogy párbeszédek szempontjából nem sokat szólal meg. Talán eddig is benne volt a kedvenc szereplőim között (kivéve, hogy rágurította a sziklát Piggyre), mert tetszik ez a név is, és a karakter velem ellentétes figura. A neveket illetően szerintem szimbolikus és ironikus is egyben, hogy a magányos, csendes felfedező Simon az, aki tudja az igazságot a szörnyről, de már nem tudja elmondani – Simon jelentése: „meghallgattatás”. A csendes, sötét Roger pedig, akihez többek között a két végén kihegyezett karó kapcsolódik, nevének jelentése: „dicső lándzsa”.
Ahogy már írtam, az angol nyelv miatt sokkal közelebb kerültem a könyvhöz az alaposabb olvasás miatt, és így sokkal jobban átéltem a szereplők érzéseit és az eseményeket: ahogy Jack az első pillanattól gyűlöli Piggyt, a Jack és Ralph közötti feszültséget, Jack megaláztatását (ki a főnök?-témában), Simon halálát és az azt követő gondolatokat, Piggy halálát és Roger gondolatait. Sőt néhány dolog csak most világosodott meg igazán. Egyszóval megérte angolul is elolvasni a könyvet. :)
Egyébként ironikusn az is, hogy pont Jack tüze adja meg végül a jelet, amivel rájuk találnak...
Viszont volt egy olyan rész, pontosabban mondat, amit nem egészen értettem, hogy magyarul miért úgy fordították. Ez a következő, a 2. fejezetből:
Viszont volt egy olyan rész, pontosabban mondat, amit nem egészen értettem, hogy magyarul miért úgy fordították. Ez a következő, a 2. fejezetből:
“You make a bow and spin the arrow,” said Roger. He rubbed his hands in mime. “Psss. Psss.”
Ehhez képest a magyar szövegben:
"– Elébb sütitek meg a tojást, aztán töritek fel? – mondta Roger, s gúnyosan összedörzsölte két tenyerét. – Psz….. psz!"
Ha ez egy közmondás vagy szólás, akkor érthető, hogy át kellett ültetni magyarra. De én nem találtam erről semmit. Csak ezt az idézetet adta ki a kereső, amikor beírtam. Akinek van valami ötlete, nyugodtan írja meg kommentben.:)
Kedvenc szereplők a könyvben: Roger, Simon
Most pedig következnek a filmek! Elsőként az 1963-as filmről lesz szó, az előző bejegyzésben elfelejtettem kiírni a főbb szereposztást, de most itt van:
Ralph: James Aubrey
Jack Merridew: Tom Chapin
Röfi: Hugh Edwards
Simon: Tom Gaman
Roger: Roger Elwin
Sam és Eric: David és Simon Surtees
A szinkron ebben az esetben nagyon jól sikerült szerintem. Még a háttérmoraj is szinkronos, amikor a gyerekek össze-vissza beszélnek. Az eredeti mű is utószinkronnal készült a környezeti zajok miatt, ezt észre is lehet venni a film nézése közben, bár én csak akkor kezdtem el erre figyelni, miután olvastam erről. Sokan kritizálták a filmet amiatt, hogy technikailag gyenge a megvalósítás, többek között a hangok nagyon rosszak... Igen, a hang nem a legjobb, de én mindig úgy gondoltam, hogy a technika nem minden. A jó technikai megvalósítás önmagában még nem tesz jóvá egy filmet. Ez a film szerintem pont így jó, vannak hibái, de megragadja a lényeget, a gyerekek jók voltak benne (amatőrök mindannyian), és összességében nekem nagyon tetszett.:) Technikailag a magyar szinkron profibb, mint az eredeti.:) Itt különösen Jack Merridew hangja tetszett, nagyon jól visszaadta a határozottságot, az arroganciát és időnként a sértődöttséget, mert Jack karaktere ilyen. Belső indulatok dúlnak benne, amiket elfojt. Jack karaktere egyébként is jól el van találva a filmben, de a magyar hang még hozzátett egy kis pluszt szerintem. A kedvenc részem, amikor a főnökválasztáskor szinte belevág a többiek szavába:
Jack: Döntenünk kell a megmenekülésünk ügyében.
Ralph: Válasszunk főnököt, aki eldönti a dolgokat.
Egy gyerek: Helyes! Ralph legyen a főnök!
Jack: A FŐNÖK csakis én lehetek! Osztályelső vagyok és csapatkapitány.
 |
| Miután Ralph lett a főnök, Jack kissé megalázva érzi magát |
 |
| Ralph és bizony Röfi is részt vesz a tragédiába torkolló táncon... csak Simon ártatlan |
Amit még kihagytam az előző alkalommal is, de most pótlom: Simon "beszélgetése" a Legyek Urával a filmben nem pont úgy jelenik meg, mint a könyvben (egyik filmben sem). Itt csak azt láthatjuk, hogy Simon és a levágott disznófej farkasszemet néznek, és a legyek zümmögése hallatszik. Lehet, hogy nem is lett volna jó, ha szöveges lett volna, bár ez kissé feltételezi/elvárja, hogy a néző a könyvet is olvasta. Viszont érdemes megfigyelni, hogy Simonnal kapcsolatban már az első felfedezőúton kapunk utalást erre a jelenetre: Simon egy növényt vizsgál meg, mire Jack a késével belevág, pont Simon orra előtt. Ekkor is hallhatjuk a zümmögést és láthatjuk Simon döbbent arcát... Már előrevetít néhány dolgot ez a kis jelenet.
 |
| Simon és a gyík |
 |
| Ennél a résznél Roger szövege kimaradt az utószinkronból |
 |
| Az ikrek látnak valamit a hegytetőn... |
 |
| Roger, Jack és Ralph a hegyen |
Minden szinkronhang tetszett a filmben, ráadásul a szöveg illeszkedett a könyv fordításához, az elején el is hangzik, hogy Déry Tibor fordítása alapján íródott. Ez nagyon jó, mert egyrészt hű az eredeti műhöz és a fordításhoz, másrészt tekintettel van a nézőkre, akik a könyvet is olvasták (vagy még nem olvasták, de el akarják olvasni). Bónuszként itt egy kimaradt jelenet a filmből: Ralphnak elege van abból, hogy szinte senki sem segített kunyhókat építeni, Jack pedig csak a vadászatra gondol. (A youtube-os kommentekben elég élénk vita alakult ki, először is arról, hogy szerepel-e ez a könyvben - igen, benne van -, másrészt az eredeti mű és a fandom kapcsolatáról - yaoi subtext, Rule #34 és ilyenek, ami valóban nem tartozik az eredeti műhöz, csak fanfiction.)
Ha már a kimaradt jeleneteknél tartunk, akkor megjegyezném - és ez már tényleg no-life fimbuziskodás a részemről -hogy az eredeti 90 perces, míg szinkronosan csak 86. Hová lett az a 4 perc? Pedig nem nagyon tűnt fel, hogy hiányzott volna valami... Ha majd lesz felesleges 3 órányi filmnézős szabadidőm, megkeresem. :D
 |
| Az egyik kedvenc jelenetem...:) |
Kedvenc szereplők ebben a filmben: Roger, Simon, Jack, Ralph, Samseric, Röfi, Maurice... mindenki!
Végül következzen az 1990-es film, a szereposztás a következő:
Ralph: Balthazar Getty
Jack: Chris Furrh
Röfi: Danuel Pipoly
Simon: Badgett Dale
Roger: Gary Rule
Ikrek: Andrew és Edward Taft
Az előzőekben a regény 1990-es filmváltozatát eléggé lehúztam, azonban azóta kissé változott a véleményem. Továbbra is fenntartom, hogy az eredetit elég lazán kezelő adaptációról van szó, szóval a könyv olvasása helyett semmiképp se nézzük, de önmagában azért annyira nem rossz, mint első pillantásra. Ami nagyon sokat rontott rajta, az a magyar szinkron volt, és ezt most nem azért írom, mert "csak eredetiben jó"-sznob lennék (nem vagyok az egyébként). Második megnézésre már tudtam figyelni a cselekményre is, és több jó pont is feltűnt, amiről eddig a szinkron elvonta a figyelmemet.
 |
| A kagyló kihalászása |
 |
| "A főnök szólt!" ("The Chief has spoken!") |
Pozitívum, hogy a felirat készítője egyrészt valószínűleg olvasta a könyvet, mivel Piggy neve nem Piggy/Malacka lett, hanem Röfi. A másik pozitívum, hogy életszerűbb és változatosabb káromkodásokat fordított. Bár a filmben kissé túlteng a "shit" meg a "fuck" különféle kombinációkban, legalább a fordítás jó lett, szemben a szinkronos változat "Ezt elszartad, Jack!"-típusú idétlen mondataival.
A cselekmény elég élesen eltér az eredetitől már alapvetően, azt is mondhatjuk, hogy eléggé le van egyszerűsítve az egész dolog. Először is mindenki ismeri egymást már az elején, az egyetlen kívülálló Röfi, mert újonc. Valamiért azt éreztem, hogy a kagylónak nincs akkora jelentősége ebben a filmben, csak egy eszköz, amivel összehívják a gyűlést. Röfi halála után pedig hajtóvadászat indul Ralph ellen, mert... miért is? Hát csak. Ez nem igazán derül ki a film alapján. Egy dolog, hogy mindenki szórakozni akar a szigeten, de valahogy az eredeti mű szimbólumai nem jönnek át igazán. Viszont van jó néhány olyan mozzanat, ami a regényben szerepel, de a régi filmben nem. Ilyen például az a jelenet, amikor Jack és társai meghívják Ralphékat a lakomára, és Jack utasítja két társát, hogy mondják: "A Főnök szólt!" A sziklaváras jelenet is elég jó lett, ahogy már az előző posztban ezt említettem is.
A cselekmény elég élesen eltér az eredetitől már alapvetően, azt is mondhatjuk, hogy eléggé le van egyszerűsítve az egész dolog. Először is mindenki ismeri egymást már az elején, az egyetlen kívülálló Röfi, mert újonc. Valamiért azt éreztem, hogy a kagylónak nincs akkora jelentősége ebben a filmben, csak egy eszköz, amivel összehívják a gyűlést. Röfi halála után pedig hajtóvadászat indul Ralph ellen, mert... miért is? Hát csak. Ez nem igazán derül ki a film alapján. Egy dolog, hogy mindenki szórakozni akar a szigeten, de valahogy az eredeti mű szimbólumai nem jönnek át igazán. Viszont van jó néhány olyan mozzanat, ami a regényben szerepel, de a régi filmben nem. Ilyen például az a jelenet, amikor Jack és társai meghívják Ralphékat a lakomára, és Jack utasítja két társát, hogy mondják: "A Főnök szólt!" A sziklaváras jelenet is elég jó lett, ahogy már az előző posztban ezt említettem is.
 |
| Jack |
 |
| Roger |
A karakterek közül Jack eléggé agresszív figura, már az elejétől kezdve mindenkinek beszólogat, és negatívan áll a megmeneküléshez. Valójában nem akarja, hogy megmentsék őket, inkább élvezi, hogy végre nincsenek felnőttek és szabályok. Jack "balhésságára" utal, hogy az ikrek megemlítik, azért küldték katonai iskolába, mert elkövetett néhány dolgot. Jack és Roger már a film elejétől kezdve elég közel állnak egymáshoz, viszont nincs külön kórus, így nincs meg az a feszültség, ami az eredeti műben és a 63-as filmben igen. Ami miatt Jack végig meg van sértődve, hogy nem lehet ő a főnök, és az indulatait sem fojtja el annyira.
Roger... mint említettem, már eleve Jack jobbkeze, ahol Jack van, ott van vele ő is, bár itt sem kap túl sok szöveget. Eleinte eléggé idiótán néz ki, néha konkrétan Lurch-re emlékeztetett az Addams Familyből. Később viszont hm... elég félelmetes lett, főleg amikor megbüntették az egyik gyereket a sziklánál. Kődobálás is van több alkalommal, ez fontos. Viszont jellemfejlődés szempontjából nem olyan, mint a regénybeli és a 63-as Roger, mert már alapból agresszív, olyan "iskola réme"-típus.
Roger... mint említettem, már eleve Jack jobbkeze, ahol Jack van, ott van vele ő is, bár itt sem kap túl sok szöveget. Eleinte eléggé idiótán néz ki, néha konkrétan Lurch-re emlékeztetett az Addams Familyből. Később viszont hm... elég félelmetes lett, főleg amikor megbüntették az egyik gyereket a sziklánál. Kődobálás is van több alkalommal, ez fontos. Viszont jellemfejlődés szempontjából nem olyan, mint a regénybeli és a 63-as Roger, mert már alapból agresszív, olyan "iskola réme"-típus.
 |
| Elég ijesztő, ahogy egy gyereket korbácsol meg Roger |
 |
| Röfi a kagylóval és a bottal a sziklavárban - mint egy sámán |
Röfi: ő nagyon jó volt a filmben. Pont így képzeltem el. A kedvenc jelenetem az volt, amikor kiemelte a kagylót a vízből, ez jól visszaadta az ő karakterét és az eredeti művet is. Kár, hogy csak az ilyen kisebb részletek idézték fel a könyvet... A film végén, a sziklaváras jelenetben a szemüveg nélküli Röfi, egyik kezében a kagylóval, a másikban pedig egy bottal olyan volt, mint valami sámán.
A filmben a tábortűz körüli jelenetek is jól sikerültek, főleg, amikor a "névtelen" gyerekek beszélgettek, és az otthoni dolgok, a tévéműsor és a régi életük jutott az eszükbe. Ezt többen kritizálták, hogy pont a tévéműsort hiányolják, meg hogy Alf nem is létezett még 1954-ben. De ki mondta, hogy ez a film akkor játszódik? A jelenkorba van helyezve. És a könyvben is van olyan rész, amikor Ralph arra gondol, milyen könyvei vannak otthon, és melyiket venné le a polcról, ha otthon lenne. Szerintem ez a rész pont jól ragadta meg azt, hogy a gyerekek szívesebben lennének otthon, mint ezen a kényszerű vakáción. Jó volt az a rész is, amikor az első vadászat után némán ültek a fiúk a tűz körül, és a vérrel kifestett arcú Roger a lándzsáját farigcsálta, a szintén vérrel kifestett Jack pedig csak csendben, de elszántan szemlélődött.
A port.hu-n a film fórumában egy dontpanic nevű felhasználó (talán azonos lenne a molyos dontpanic-kal?) hívta fel a figyelmemet arra, hogy itt a disznó nem koca, ráadásul malacokkal, hanem csak egy disznó önmagában. Az eredeti nyelvű szövegből ki is derül, hogy kan. Az első vadászaton elhibázzák, de Roger azt mondja: "I got it... right up his ass." A könyv ezen mondatában "her" van. (43. hozzászólás)
Emellett érdekes (valóban érdekes, vagy csak egy újabb filmbuzis megjegyzés?:D), hogy itt az Állat neve nem Beast, hanem Monster. Lehet, hogy az amerikaiak inkább ezt használják a szörnyre. A "beast" nekem inkább állatszerű szörnyeteg, mondjuk medve- vagy farkasszerű, a "monster"-ről meg valamilyen horrorfilmes szörny ugrik be inkább, gyíkszerűnek képzelem el. De ez csak az én elképzelésem erről a két szóról.
Az ikrek csapatváltására megint csak dontpanic hívta fel a figyelmemet: nem erőszakkal csatlakoznak Jack törzséhez, hanem önként. Az egyik jelenetben láthatjuk, hogy kifestik egymás arcát, bár az arckifejezésük elárulja, hogy ők sincsenek meggyőződve arról, helyes-e, amit tesznek. Kissé szégyellik magukat emiatt, de mégis erősebb bennük a kísértés, hogy szórakozzanak, vadásszanak és táncoljanak a tűz körül... Ezt Ralph meg is mondja nekik a végén, mert szinte árulónak nevezi őket. Simon halála után a filmben megjelenik a "Mi is korán elmentünk."-jelenet, de az ikrek akkor már önkéntes alapon Jackhez tartoznak. Az eredeti műben azonban Samsericet kényszerítik, és a 63-as filmben is ez történik, habár nem olyan részletesen fejti ki.
A filmben a tábortűz körüli jelenetek is jól sikerültek, főleg, amikor a "névtelen" gyerekek beszélgettek, és az otthoni dolgok, a tévéműsor és a régi életük jutott az eszükbe. Ezt többen kritizálták, hogy pont a tévéműsort hiányolják, meg hogy Alf nem is létezett még 1954-ben. De ki mondta, hogy ez a film akkor játszódik? A jelenkorba van helyezve. És a könyvben is van olyan rész, amikor Ralph arra gondol, milyen könyvei vannak otthon, és melyiket venné le a polcról, ha otthon lenne. Szerintem ez a rész pont jól ragadta meg azt, hogy a gyerekek szívesebben lennének otthon, mint ezen a kényszerű vakáción. Jó volt az a rész is, amikor az első vadászat után némán ültek a fiúk a tűz körül, és a vérrel kifestett arcú Roger a lándzsáját farigcsálta, a szintén vérrel kifestett Jack pedig csak csendben, de elszántan szemlélődött.
A port.hu-n a film fórumában egy dontpanic nevű felhasználó (talán azonos lenne a molyos dontpanic-kal?) hívta fel a figyelmemet arra, hogy itt a disznó nem koca, ráadásul malacokkal, hanem csak egy disznó önmagában. Az eredeti nyelvű szövegből ki is derül, hogy kan. Az első vadászaton elhibázzák, de Roger azt mondja: "I got it... right up his ass." A könyv ezen mondatában "her" van. (43. hozzászólás)
Emellett érdekes (valóban érdekes, vagy csak egy újabb filmbuzis megjegyzés?:D), hogy itt az Állat neve nem Beast, hanem Monster. Lehet, hogy az amerikaiak inkább ezt használják a szörnyre. A "beast" nekem inkább állatszerű szörnyeteg, mondjuk medve- vagy farkasszerű, a "monster"-ről meg valamilyen horrorfilmes szörny ugrik be inkább, gyíkszerűnek képzelem el. De ez csak az én elképzelésem erről a két szóról.
Az ikrek csapatváltására megint csak dontpanic hívta fel a figyelmemet: nem erőszakkal csatlakoznak Jack törzséhez, hanem önként. Az egyik jelenetben láthatjuk, hogy kifestik egymás arcát, bár az arckifejezésük elárulja, hogy ők sincsenek meggyőződve arról, helyes-e, amit tesznek. Kissé szégyellik magukat emiatt, de mégis erősebb bennük a kísértés, hogy szórakozzanak, vadásszanak és táncoljanak a tűz körül... Ezt Ralph meg is mondja nekik a végén, mert szinte árulónak nevezi őket. Simon halála után a filmben megjelenik a "Mi is korán elmentünk."-jelenet, de az ikrek akkor már önkéntes alapon Jackhez tartoznak. Az eredeti műben azonban Samsericet kényszerítik, és a 63-as filmben is ez történik, habár nem olyan részletesen fejti ki.
 |
| Beszélgetés a tűz körül... "Mennyi lehet az idő?" |
 |
| Az ikrek mégis kifestik magukat |
Tehát végül is nem volt olyan rossz ez a film, mint elsőre, ha nem vesszük figyelembe az eredeti művet.
Kedvenc szereplők ebből a filmből: Röfi, Simon
Új következtetést nem tudok levonni, csak azt, hogy továbbra is a kedvencem könyvben és filmben is a Legyek Ura. Nemcsak azért érdemes elolvasni William Golding ezen művét, mert iskolai kötelező (is), hanem mert elgondolkodtató. A filmeket is érdemes megnézni, főleg az elsőt, ami nagyon jól illusztrálja a könyvet. Kíváncsi vagyok, ha ma készülne egy film ebből a könyvből, milyen lenne vajon?
Új következtetést nem tudok levonni, csak azt, hogy továbbra is a kedvencem könyvben és filmben is a Legyek Ura. Nemcsak azért érdemes elolvasni William Golding ezen művét, mert iskolai kötelező (is), hanem mert elgondolkodtató. A filmeket is érdemes megnézni, főleg az elsőt, ami nagyon jól illusztrálja a könyvet. Kíváncsi vagyok, ha ma készülne egy film ebből a könyvből, milyen lenne vajon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése