Párhuzamos világ - utolsó megjegyzés a Legyek Urához

Na, hát megint nem írtam az utóbbi időben. Nem gyűlt össze újabb elemzendő anyag. Vagyis de, de ez még mindig az előző témához vág inkább. Azért az utolsó megjegyzésem, mert lehet, hogy már halálra idegesítettem a környezetemet ezzel. Mármint hogy hú, de fantasztikus könyv a Legyek Ura, meg hű, de jó a film is, na persze csak a régi, mert az új az egyáltalán nem jó stb.  Ez egy személyes jellegű poszt. Az alábbi kép pedig a legutóbbi rajzom, aminek azt a címet adtam, hogy Nothing can stop me now. (A többi meg itt van.)

Nothing can stop me now - Jack Merridew és Roger

Amióta regisztráltam a deviantartra, megint megjött a kedvem a rajzoláshoz. Ennek nagyon örülök, és ráadásul még jobb, hogy tudom is, mit akarok rajzolni. Mert nem jó érzés, hogy amikor akarok rajzolni valamit, egyszerűen semmi sem jut eszembe, vagy ha eszembe jut, akkor meg pont nem érek rá. Amikor októberben 110 éves volt a volt általános iskolám, a Vörösmarty (vagyis akkori nevén: III. Sz. Általános Iskola), egy kiállításra kellett volna alkotásokat beadni. És akkor rájöttem, hogy az utóbbi évekből alig tudok felmutatni valamit... hiszen sokat rajzoltam, de ez mind munkával kapcsolatos volt. Régészeti leletek, illusztrációk stb., de egyik sem "sima" rajz, amit csak úgy magamtól rajzoltam volna... Végül sikerült összeszedni néhányat, de akkor hirtelen egy kis "kapuzárási pánikot" éreztem. Meg hát milyen már, hogy a Tömörkény tanulója voltam, ehhez képest nem is rajzolok, csak néha... eldöntöttem, hogy netovább.

Ehhez pedig kellett az inspiráció. És most jön képbe a deviantart meg a Legyek Ura c. könyv. Ahogy korábban már írtam, valamiről eszembe jutott, és egyik nap úgy ébredtem fel, hogy ezt a könyvet most azonnal el kell olvasnom, és a filmeket is meg kell néznem, mert ha nem... Megnéztem, elolvastam, aztán néhány dolog újszerűen hatott, elkezdtem csak úgy a Google-ban keresgélni. Találtam néhány rajzot a szereplőkről... még többet... majd egyszer csak megvilágosodott előttem, hogy itt van egy fandom, és nem is kicsi. Nahát. Ezt nem gondoltam volna... egyszerűen megdöbbentett, hogy ennyire "menő" ez a könyv! Aztán nekem is eszembe jutott néhány ötlet, amiket le is rajzoltam. És még több. Megpróbáltam konkrét jeleneteket lerajzolni. Vagy néhány viccesebbnek szánt dolgot is. Beléptem klubokba. Barátokat szereztem, akikkel levelezni is szoktam. És úgy érzem, hogy a rajztudásom is fejlődött azóta.

Talán egy kicsit jobban is belementem ebbe a témába, mint kellett volna. Létrejött számomra egy "párhuzamos" könyv, amiben a szereplők önálló életre kelnek, és kilépnek a lapok közül. Az "eredeti" ugyanúgy megmaradt számomra annak a komoly mondanivalójú könyvnek, ami valójában. De ez a "párhuzamos" könyv más, ez az, amit a rajongók szétszedtek és újra összeraktak, amiben a szereplők mögé egyfajta hátteret tesznek, ami soha nem volt megírva... Ilyen a fanfiction-ök világa. Ezzel kapcsolatban is változott a véleményem egy kissé. Régebben sokkal elutasítóbb voltam, mert mi értelme továbbgondolni egy jól kidolgozott világot? Mit lehet ehhez még hozzátenni? Talán csak azért gondoltam ezt, mert amit eddig ismertem, mint teljesen felépített világból indul ki, mint pl. a Harry Potter vagy a Gyűrűk Ura. A Legyek Urában viszont szinte semmi sincs kidolgozva, mivel a regényben nem is ez a fő téma, hogy kidolgozott legyen, hanem a szimbolikus mondanivaló. Az információ 90%-a hiányzik, a fiúkról alapvetően semmit sem tudunk, csak néhány dolgot, az előzmények ismeretlenek, a történet utóélete ismeretlen, a kérdések nyitottak... itt tényleg van mit hozzátenni, hogy a szereplőknek legyen múltja és jövője, ne csak újra és újra megismétlődő jelene.

És a paródiák, a humoros dolgok a témában... nem szentségtörés. Bár egy irodalomórán azért nem biztos, hogy Jack és Ralph romantikus kapcsolatát kellene taglalni.:D  (Ilyen persze nincs a könyvben, bár az igaz, hogy maga a szerző is egy "férj-feleség" kapcsolathoz hasonlította a két szereplő közti viszonyt, persze nem szexuális értelemben. Ez egyébként az 1963-as film dvd-jének az extráiból derül ki - kivágott jelenet William Golding audiókommentárjával.)

Ami a barátokat illeti, örülök neki, hogy végre vannak, akikkel megoszthatjuk egymással a gondolatainkat erről a könyvről vagy a filmekről. Vannak közös vicceink is, pedig még nem is ismerjük egymást olyan régóta. Sőt, még magyarokkal is találkoztam, akik szeretik ezt a könyvet, és még rajzolnak is belőle.:) A képeim leírásánál már teljesen átváltottam angolra, mert úgy vettem észre, a magyarokat úgysem érdekli, és átlapozva a klubok taglistáját, többségben angolok vagy amerikaiak voltak. És erre kiderül, hogy vannak magyarok is!:) Az 1990-es filmet már kezdtem elkönyvelni úgy, hogy tulajdonképpen nem is olyan rossz, mire egy paródia, amit az egyik barátom mutatott, teljesen lerombolta a képet, és rájöttem: de igen, rossz. Ilyen béna forgatókönyvet még életemben nem láttam.:D Ugyanakkor az 1963-as film paródiája miatt még jobban megkedveltem ezt a filmet.

Roger Elwin, mikor épp homokkal
dobálóznak

Rájöttem, hogy mindig is Roger volt a kedvenc szereplőm. A rajzaim is erről tanúskodnak. Egy kifejezetten negatív hősről van szó, ennek ellenére mégis kedvelem. Hisz csak egy kitalált karakter, nem igaz? Az őt megszemélyesítő Roger Elwin is emiatt a kedvencem lett a filmből (1963), vagy talán pont fordítva. De az biztos, hogy a fanok körében meglepően népszerű ez a karakter. A közös vicceink egyike is hozzá kapcsolódik, még ha ez kissé morbid is, mert gyíkok áldozták életüket, hogy ez létrejöhessen (Ezt még az újság is megörökítette. Gyíkok, ventillátorok és egy szőke hajú fiú. Life magazine, 1963. október 25. szám, cikk vége.) Szóval rájöttem, hogy én egy Roger-fangirl vagyok. (Miért, már az is baj, ha valakinek van kedvenc karaktere?! Ugye, hogy nem!:D)

Meg a rengeteg BL-téma (boys' love, yaoi). Én nem igazán vagyok ebben benne, mert egyrészt nem is gondoltam volna, hogy ez létezik még ebből a könyvből is (habár minden adott... fiatal srácok egy lakatlan szigeten, egyedül, se felnőttek, se lányok...). Szórakoztató olvasni, de én nem írnék ilyesmit. Nem vagyok ellene, se mellette, inkább csak semleges az egész. Érdekességnek nem rossz.:)

Szóval ez az a párhuzamos világ. Nem az a meglepő, hogy ilyen van, hiszen a rajongás mindig létrehoz valami ilyesmit. De miért is nem gondoltam erre, hogy létezik? Talán mert nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyi rajongót tudhat maga mögött. Talán mert abból indultam ki, hogy a legtöbben úgy állnak hozzá: "ja, ez kötelező olvasmány? Hát akkor már alapból nem lehet jó." Talán mert többségben vannak a Harry Potter-, Gyűrűk Ura-, Twilight- fanartok, vagy az olyanok, amik egy Legyek Uránál menőbb könyvből készültek. Mindenesetre örülök neki, hogy felfedeztem, mert az egyik kedvenc könyvemet még jobban megszerettem általa, és még abban is segített, hogy visszataláljak a rajzolás útjára, ahonnan érzésem szerint egy ideje letértem. :)