RetróMánia - Lands of Lore: The Throne of Chaos

A mai bejegyzésben a Lands of Lore c. játékot mutatom be nektek, hasonlóan a Stonekeephez, inkább szubjektíven, és nem leírásszerűen, hiszen leírásokat lehet találni máshol is. Lehet, hogy sokak számára ismerős lesz, hiszen egy igen népszerű sorozatról van szó, melynek most az első részéről fogok írni (a másodikkal éppen nem olyan régóta játszom, a harmadikat nem ismerem, csak látásból). Ez az RPG is a belső nézetes, EOB-hoz hasonlókhoz tartozik.

A CD-s változat

A Lands of Lore 1993-ban jelent meg a Westwood Studio jóvoltából, és annak idején úgy emlegették, hogy a játék, mely letaszította trónjáról a (szintén Westwoodos ill. SSI-s) Eye of the Beholder II-t. És valóban, a grafika szépsége, a kezelés egyszerűsége, a jó zenék és hangok népszerűvé tették a játékot. 1997-ben jött ki a 2. rész, 1999-ben pedig a harmadik. Nekem az első rész CD-s verziója van meg, tehát itt végig beszél mindenki. Az eredeti CD-t egyébként még anno, 2003 környékén kaptam egy RPG.hu-s fórumozótól, aki nekem adta ajándékba arra hivatkozva, hogy már úgysem lenne ideje játékra. Köszi ezúton is, Maybug!:)

És akkor kezdjük is! Íme a játék intrója:

Az első rész, mely a The Throne of Chaos alcímet viseli, Gladstone várában indul, ahol Richard király szolgálatába állhatunk. Az intróban természetesen megismerjük a keretsztorit, na meg a főgonoszt, akit egy Scotia (avagy ahogy a magyar játékosok hívják: Skócia) nevű boszorkány testesít meg! Eleinte minden békésen indul, és más játékoktól eltérően itt nem karaktergenerálással kezdünk, hanem 4 hős közül választhatjuk ki a nekünk tetszőt, akik el is mondják, miért pont rájuk van szükség: itt van Michael, az erőember, Ak'shel, a mágus (aki egyébként egy dracoid nevű fajhoz tartozik), Kieran, a gyors huline (szintén egy faj a játékban, macskaszerű), valamint Conrad, aki egy kicsit mindenben a középutat képviseli. Én most őt választottam.

Ha már itt tartunk, akkor néhány szót szólnék a játék kezeléséről is. Az (akkori korszakban) hagyományos belső nézetről van szó, karaktereinkre rákattintva pedig kijön az inventory. Érdekes, hogy a sziluettek nem egyformák, hanem reprezentálják az adott karaktert, pl. Conrad normál testalkatú, Kieranon látszik a macskaszerűség, és az NPC-k alakja is így alakul, tehát ha egyébként már csak az arcukat látjuk, a sziluett alapján elképzelhetjük, hogy néz ki valójában. Az inventory igazából egy sávon fut, közös, sajnos véges számú hellyel, és nem lehet egymásba rakni az egyforma tárgyakat... így gyakran kell eldobálnunk a cuccokat, mivel a játék bővelkedik különféle ládákban, eldobált fegyverekben, kulcsokban stb. A kék csík a manánkat, a zöld pedig az életerőnket jelképezi. Ha a karakterünk megmérgeződik, alszik, lebénul, ezt láthatjuk a képén is, a karakterlapon is, valamint az arckifejezés is változik, és ha megsebesül, akkor nemcsak egy szám jelzi a találatot, hanem feljajdulás, arceltorzulás is. Mondanom sem kell ezek után, hogy a szereplőink végig beszélnek a játékban, ha valamit észrevesznek, szólnak, és néha csak úgy megjegyzéseket tesznek (pl. a mocsárban elég sokszor... "Fúú... ki vette le a zokniját?" - és ehhez hasonlókat.:D)

Az, hogy karaktereink miben jeleskednek, nem pontelosztás dönti el, hanem az eszközhasználat szintje. Három tulajdonságot (karakterosztályt) lehet fejleszteni: Fighter - közelharccal, Mage - varázslással, valamint Rogue - íjászkodással (a tolvajszint növelése fontos lesz zárnyitáskor). Néhány ékszer növeli az egyes szinteket.

A játék nemcsak belső, hanem külső helyszíneket is felvonultat, így a Gladstone-erőd körüli erdőket, Yvel városát, belső helyszínből pedig a már megszokott dungeonok, bányák, barlangok állnak rendelkezésre. Szerencsére remek térképünk is van, ahol jelöli az illúziófalakat, ládákat, kapcsolókat, ajtókat, és a különlegesnek mondható helyeket színekkel. Bár a játék vége felé lesz egy olyan szakasz, ahol a térképünk eltűnik, az iránytűnk megbolondul - ráadásul a terep tele van forgatómezőkkel és  gödrökkel, és az alatta lévő dungeon mindennek mondható, csak változatosnak és tájékozódást könnyítő tereptárgyakkal teleszórtnak nem...:D

Dungeon-részlet: innen lőnek ránk

Dawn vagy Scotia?;)

Ami számomra fontos a játékokban, az a zene ill. a hanghatások: sokszor ez befolyásol abban, hogy melyik pálya vagy rész a kedvencem (pl. a Jazz Jackrabbit vagy a Stonekeep esetében). Itt az egyik kedvenc részem az Urbish bányás volt, és pont a zene miatt kedveltem meg. Az ismerőseim körében ez a rész inkább közutálatnak örvendett, csak kijutni minél hamarabb - nálam szerintem a zene döntött, hogy ez jó rész!:)) Az egyes erdők zenéje is kellemes, eleinte még vidám, csak néhány vaddisznó vagy  rabló zavarja meg a nyugalmunkat. De amikor a gonosz Scotia megátkozza Richard királyt, már nem olyan szívderítő a helyzet...

A játék alapvetően lineáris történetvezetésű, néha viszont vannak választási lehetőségeink. Szerencsére nem történhet meg, hogy egy fontos tárgyért nem tudunk visszamenni, mivel a történet mérföldköveihez muszáj teljesítenünk az egyes feladatokat. A választási lehetőségeknél érdemes odafigyelni a szövegre és a hangokra is, hiszen a következmények is függnek tőle. Például annak tudatában, hogy Scotia képes bármilyen alakot felölteni, nem árt vigyázni az erdőben hirtelen felbukkanó szép hölgyekkel...:D Ami érdekes volt számomra, és eddig nem tűnt fel, hogy amikor egy tárgyat kell elhelyezni a Draracle szentélyében, akkor az általában egy ezüst serleg, amit legutóbb nem találtam meg. Találtam viszont helyette egy másik helyen egy díszes tőrt... és mint kiderült, a játék a serleg vagy a tőr közül adja be valamelyiket, ami ott felhasználható. Két út áll előttünk a játék vége felé is, amikor két faj, a Xeobok és a Knowle-k közti csatát kell eldönteni: amelyik mellé állunk olyan jutalmat kapunk, és a kiindulási pontunk is más lesz a térképen. Az NPC-k esetében is vannak választási lehetőségek. Például amikor egy koldussal találkozunk az erdőben, ha adunk neki egy kis pénzt, később, a városban összefuthatunk vele a kocsmában: jóságunkért egy mágikus inget kapunk tőle. Néha vannak kinyithatatlan ládák is, de legutóbb az összeset sikerült kinyitnom.

A bányában

Ork, bár inkább harcidisznósan néz ki

A történetről még annyit, hogy feladatunk természetesen Scotia legyőzése és Richard király meggyógyítása - ehhez egy elixírt kell készítenünk. A király négy fő szövetségese: Nathaniel, a gyógyfüves, Geron, a tanácsos, Paulson, valami harcosféle és Dawn, a szépséges varázslónő egy mágikus koporsóba helyezi a testet, hogy legalább addig kitartson. A négy karakter közül Paulson később csatlakozik hozzánk, Dawn is felbukkan, és Geron is, de ő meglehetősen ellenségesen viselkedik. És még nem szóltam Victorról, a királyi kovácsról, akinek nem kis szerepe lesz a későbbiekben, ugyanis kiderül róla, hogy áruló. Ebben a jelenetben láthatunk egy thomgogot, aki egy négykarú, sárga lény, és Baccatának hívják. Ő lesz az állandó npc-nk a csapatban. Mellesleg Dawn tanítványa, amolyan Jedi-szerű figura (na nem megjelenésben...), mivel Dawn a lelkére köti, csak jóra használhatja az erejét.

Logikai feladványok is felbukkannak a játékban, bár nem olyan sokszor, és nem is nehezek. Van, amihez inkább türelem kell. És itt is van olyan, amikor egyes varázslatokat lehet csak alkalmazni eredményesen, de ezek logikusak: pl. a mocsárban csak úgy mehetünk át a bugyogó pocsolyákon, ha befagyasztjuk őket (Freeze), és szintén ezt kell alkalmaznunk a kőlények ellen, hogy szétessenek, minden más hatástalan. A Fehér Torony szellemei ellen pedig csak a smaragdkardok használhatók (Emerald Blade, de ez nem logikus eszköz ezt Gladstone könyvtárából tudhatjuk meg - köszi a javítást, _LuTHeR_!:)) eredményesen. Ebből 2 db van a játékban, és egyszer eldobáltam őket, mert kellett a hely a jobb cuccoknak. A szellemes szint elég nehéz, így már-már feladtam, amikor az egyik leírás felvilágosított, hogy a Smaragdkardokat kell használni. Rohantam is vissza, mert szerencsére emlékeztem, hol tettem le őket...:D Máris könnyebb lett a helyzet, az 5-10 pontos sebzés azonnal felugrott 130 körülire. És volt egy tekercs, amire csak annyi volt írva, hogy 'Piscata Rosea 4 4 5". Erre még egyszer sem jöttem rá, mit jelent, vagy mit kell vele csinálni. Aztán ahogy rákerestem, kiderült, hogy ez egy easter egg, és a Legend of Kyrandia c. játékra utal (amit ismerek névről, de nem játszottam vele).

Így néz ki a térképünk

Hull a pelyhes, fehér Freeze...:D

Nézzük, milyen szörnyekkel találkozhatunk a játékban! Elég sok szörny azon kívül, hogy üt, még tűzgolyókat is dobál (pl. a Fehér Torony egyszemű tyúkjai), vagy mérgez, esetleg savval marja szét páncélunkat. Utóbbihoz tartoznak pl. a bányában található "bányarémek" közül az ugráló hörcsög- vagy hódszerű lények, vagy a dungeonban a Knowle-k és a Xeobok, melyek nemcsak marnak, de fireballokkal is lövöldöznek. Ja, és hogy 3 in 1 legyen a hatás, egy dörgő dobbantással még a fegyvert is kirázzák a kezünkből! Erre egyébként képesek a gyíkszerű lények és Skócia is ebben az alakban. A Castle Cimmerában láthatunk óriásbékát és óriás élő körfűrészlapot is.:D Orkok is akadnak a játékban (ahogy egy fantasyban szinte kötelező!), ebből vannak kisebb, tömzsi orkok buzogánnyal, és a Sötét Sereghez tartozó nagyok (hm... egy kis Gyűrűk Ura-párhuzammal uruk-haik:)), melyek leginkább két lábon járó páncélos harcidisznóra hasonlítanak. A Fehér Toronyban amazonok törnek ránk, illetve szellemlovagok... őket legyőzhetjük a smaragdkarddal vagy a Vaelan's Cube-bal, de a földön hozzánk kúszó óriás szellemkígyó ellen semmit sem tehetünk! Megbénít, és még álmunkban is meglep. Ha közeledik, nem sok teendőnk van, csak elviselni a HP-fogyást...

Jana, az amazonkirálynő

Szellemharcos a Fehér Toronyban

Négy NPC van, aki a játék során csatlakozik hozzánk: Baccata, Timothy, Paulson és Lora. Utóbbi egyike a kevés női szereplőnek (ha persze nem számítjuk az amazonokat), de ő csak egy rövid időre áll be a csapatba. Viszont rokonával találkozhatunk Yvelben, ő Sadie, valami gyógyszertáros-féleség. És ott van persze Dawn is, aki játszható karakter lett volna, de végül mégsem tették be a játékba ebben a formában. De egy kis cheateléssel meg lehet oldani, hogy megjelenjen mint NPC a csapatunkban, ahogy a képeken is látható (Paulson helyére tettem be, a sziluetten kívül minden maradt. Egyébként csalásellenes vagyok, mert elrontja a játékélményt szerintem, viszont ez nem is csalás valójában, csak egy kis trükk.)

Jobb oldalon a cheatelt Dawn mint NPC

Dawn sziluettje

Az egyes jelenetekben, amikor beszélünk valakivel, a képernyő kattintható: néha tárgyakat vehetünk fel, néha csak újabb párbeszédeket indíthatunk. Bár az yveli kocsmában nehéz párbeszédnek nevezni azt, amikor az egyik vendég elmeséli nekünk Yvel és Glandstone történetét a kezdetektől napjainkig...:D Néha találunk boltokat is, ahol fegyvereket vehetünk és adhatunk el, vagy gyógynövényeket és varázstárgyakat. Az egyik erdőben él Buck, az igazi vidéki fickó, aki bőrcuccokat és íjászkellékeket árul. Egy kissé mucsai módon beszél, az egyik karakter pedig megjegyzi, hogy emberünkre ráférne már egy kis fürdés is.:D

Mit mondhatnék összességében a játékról? Nekem nagyon tetszett, mint ahogy ez gondolom, ki is derült a fentiekből. A zenék hangulatosak, a helyszínek változatosak, és aki szereti a retro érzést, kapja elő a Dosboxát, és játsszon!:) Itt is kihangsúlyoznám, hogy a régi időkhöz képest most már az angoltudásom miatt sokkal jobban átjönnek a szövegek is (bár ez igazán az EOB-nál fog érződni, majd ha arról is írok). Valamint még azt is, hogy már legalább ötször végigjátszottam, de még most is találtam benne újdonságot, ilyen pl. a fent említett Dawn esete, vagy az eddig nyithatatlannak tűnő ajtók Yvelben... sosem tudtam, miért van ott kulcslyuk, ha semmi sem nyitja, és most kiderült. Na meg a Hand of Fate tekercsét is most találtam meg először. Szóval ez a játék is attól jó (mint általában az általam jónak vélt játékok), hogy nem unalmas, és az élmény minden egyes alkalommal egy kicsit más.

A játék végén persze minden jóra fordul, Scotia meglakol, mi pedig hősök leszünk. A  stáblista alatt, mint a színházi előadások végén, felvonul az összes szörny egyenként, és egy tisztelgő-támadással búcsúzik. Majd feltűnik a Draracle arca azt sugallva, hogy a kalandok még folytatódni fognak. És folytatódnak is a 2. résszel, melyben a főhősünk Luther, aki Scotia fia. Eddig végül is nem rossz a játék, de merőben más, ha választani lehetne, akkor az 1. résznél maradok. De ezt majd egy másik alkalommal mutatom be (meg persze ha végigjátszottam).:)

Itt van néhány leírás és cikk:
Végigjátszás magyarul Swiftytől (sajnos jelenleg csak cache-ből)Végigjátszás a CoV 44. számában (9-14. o.)
Ethereal Lore: Guide to the Lands of Lore series (mindhárom részről szóló oldal sok infóval)
Végigjátszás angolulVégigjátszás angolul + térképek
Az 576Kbyte retró-rovatában