RetróMánia: Stonekeep

Mint ahogy a cím is mutatja, ismét egy retrós bejegyzés következik, méghozzá a Stonekeep c. 1995-ös PC RPG-ről. Ezt a játékot már korábban is említettem a blogon, de akkor csak röviden írtam róla mint kedvencemről, most viszont egy kicsit részletesebben is bemutatom. Méghozzá annak "tiszteletére", hogy több, mint 10 év után végre be is tudtam fejezni. Korábban sajnos nem volt működő verzióm, a PC Gurus CD is tönkrement a játék egyharmadánál, nemrégiben viszont találtam egy olyat, ami játszható, minden hang, zene, film benne van, szóval teljes játék.:) Az alábbiakban nem nagyon akarok leírásokba bonyolódni, hiszen ezt bárhol máshol meg lehet találni, inkább a személyes tapasztalataimat írom le. Néhány képet is betettem, de a linkelt oldalakon még sokat találhattok a különféle szereplőkről, pl. Wahookáról, a Jégkirálynőről vagy a főgonoszról. (Sajnos nem volt olyan mentésem, ahol ki tudtam volna vágni ezeket a képeket.)

A játékot 1995-ben jelenttette meg az Interplay, hosszas fejlesztések után. Ezen az oldalon bővebben is szó esik erről, olvassátok el itt. De megérte a fáradságot és a várakozást, ugyanis a játék teljesen újszerű és izgalmas lett. A számítógépes grafika mellett a bluebox-technikát is alkalmazták, ami különösen élővé tette a játékot, hiszen a karaktereket valódi emberek játszották el. Ezt, hogy a játék "élő", többször is ki fogom hangsúlyozni. Az sem árt, ha tudunk angolul, mivel rengeteg a szöveg és a párbeszéd: egyrészt a fontos információk miatt, másrészt a humor miatt is.:))

Nos, akkor kezdjük is el...

Íme az intro, melyben megismerjük a helyszínt és a főszereplőt. Drake, a kisfiú lesz a főhősünk, az egyetlen, aki túléli a katasztrófát. Khull-Khuum, a sötét isten ugyanis földig rombolja Stonekeepet. Drake 10 évvel később visszatér immár felnőttként, hogy legyőzze ellenségét, és ebben Thera, a föld istennője segít neki. Lelkét leküldi a mélységbe, és a kalandok elkezdődnek...

Ahogy mondtam, nem árt, ha tudunk angolul, de szerencsére a szövegeket feliratozva is olvashatjuk (egy hely kivételével). A játék belső nézetes, harc közben láthatjuk Drake és a többiek kezét is, a hangeffektek is valóságosak, így könnyű beleélni magunkat a játékba. Balról a varázskönyvünket hívhatjuk elő, melyben benne van minden fontos dolog: tulajdonságaink, feljegyzések, térképek, rúnák, tárgyak... egyszóval minden, amire szükségünk van. Jobbról pedig az inventory, azaz a tárgyaink jelennek meg egy tekercsen, a tükör pedig a kis csapatot mutatja, kezdetben persze csak Drake-et. Itt adhatjuk rá a felszerelést, valamint az egyes varázslatokat is.

Ha már itt tartunk, akkor megemlíteném, hogy más játékokkal ellentétben itt nem pontokat kell elosztani az egyes tulajdonságok fejlesztésére, hanem az egyes tulajdonságok aszerint fejlődnek, ahogy használjuk őket. Például a sok kardozástól nő a kardforgatási képességünk, ha sokat varázsolunk, akkor a varázstudományunk lesz jobb, ha sokat íjászkodunk, akkor ott nőnek a pontok. Logikus, nem? Ez nagyon tetszett a játékban. Most például inkább a mágiára és a távharcra helyeztem a hangsúlyt, régebben pedig inkább kardoztam.

Egy sharga a bányában támadni készül...

...ám némi harc után megadja magát! 

A mágia is érdekes, ugyanis rúnabotjainkba véshetjük a rúnákat, amiket tekercseken találhatunk a játék során. Némelyik rúnához semmilyen megjegyzés nincs, vagy valami homályos szöveg, de ha találunk másik tekercset ugyanazzal a rúnával, az segít az értelmezésben. Sajnos emiatt csak a játék felén túl jöttem rá, hogy a "Lesser aerial magick" nevű fae (tündér) rúna valójában nem más, mint... a feather fall varázslat, ami segít, hogy ne sérüljünk meg esés közben. Ha ezt tudtam volna, akkor bátrabban ugrálok a gödrökbe!:D De van olyan tekercs is, ami kissé "tájszólásban" fogalmazza meg a lényeget. Valószínűleg egy throg írta: "Ez a béna rúna nem csiná' mát, csak gyógyiccsa a embereket, de nem báncsa őket.":D Közben azt is megemlíteném, hogy a manánkat csak rúnakörökben tudjuk feltölteni, persze később máshogy is. A rúnakörök el vannak rejtve, érdemes bejelölni őket a térképünkön.

Wahooka a varázskönyvemben

Egy kis "hejjesirás"...:D

Mi az, ami tetszik még a játékban? Például az, hogy ez nemcsak egy egyszerű "mész oszt kardozol"-játék, hanem igazi kaland. Inkább az eszünket kell használni a pengénk helyett. Sokszor akadtam el, de logikusan gondolkozva, megfelelő stratégiával meg lehetett oldani a problémát. Itt ugyanis éreztem, amit más játékokban nem mindig: a valóság "törvényei" itt is érvényesek. Pl. ha a fejünkre löknek egy bazi nagy sziklát, annak általában rossz vége van, de még van időnk félreugrani...:D A szereplők végig beszélnek, nagyon feldobják a játékot. Sőt ellenségeinket sem kell már a megpillantásuktól kezdve azonnal lemészárolni, mert kiderülhetnek érdekes dolgok. Mondjuk, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Vagy például az is, hogy az észnélküli kardozással olyan információkat hagyunk ki, amelyek később fontosak a játékban.

Az egyik tündérkislány, Sweetie

Csapatom egyik tagja: Skuz, a barátságos sharga

Az npc-k önállóan csatlakoznak hozzánk és távoznak, ha úgy kívánja a történet. Farli, Karzak és Dombur törpök, Enigma egy elf, Sparkle (korábban Lament) tündér, Skuz sharga (a shargák ellenségek, de ő barátságos), Wahooka pedig... nos, ő a goblinok és tündérek királya, de senki sem tudja, mi is ő valójában. Valami mágusféle, koponyákat gyűjt, és a kedvenc szava a "Bah!". Emellett állandóan bolondnak (fool) hívja Drake-et. Ő többször felbukkan a játékban, a végén pedig csatlakozik is hozzánk. Érdekes, hogy a játék vége felé, ha a rossz útvonalat választom, Wahooka dühében otthagy minket, sűrű szitkozódások közepette!:D

Az egyik kedvenc npc-m Karzak volt, aki dörmögő hangjával igazi "törpös" hangulatot hozott a játékba. Tündérországban (Faery Kingdom) pedig folyamatosan morgott, dühöngött, megjegyzéseket tett, hogy mennyire utálja ezt a helyet, és haladjunk már innen kifelé. Amikor pedig kiszabadítottuk Enigmát a jég fogságából, egy kicsit klisészerűen enyhén megjelent az elf-törp ellentét. Enigma beállt a csapatba, Karzak pedig távozott. Persze nem azért, csak mert fontos dolga volt...:D Skuzt is szerettem, aki mindig beszólt valami vicceset, bár eleinte bizalmatlan volt vele Drake és Karzak, azért megkedvelték. Mint említettem, Skuz sharga, egy goblinszerű figura, mely faj ellenség a játékban. Azonban létezik a Sharga Felszabadítási Front, ahol a shargák szintén a barátaink, tehát ha őket is legyilkolnánk, ki tudja, hogy folytatódna a játék? Ehhez kapcsolódik Karzak egyik mondása is, amikor egy falrésen átnézve megpillantják a throgokat (ezek nagyobb szörnyek), akik rabszolgaságban tartják a shargákat: "Utálom a shargákat. De a rabszolgaságot még náluk is jobban gyűlölöm!" Skuz is elsütött néhány mondatot, például ezt: "Ezen az ajtón csak a throg sámánok léphetnek be. Biztos azért, mert olyan vicces kalapot hordanak!"

A tündérek országában pedig igazi poénözönt kaphatunk. A tündérek színtársulata újra és újra felbukkan, és különféle dalokkal szórakoztat minket: Wahooka-dal, Khull-Kuum-dal, Ha én törp lennék... :D Karzak kivételével az mindenki remekül szórakozik. A tündérek pedig közel állnak az ír folklór tündéreihez: pimaszak, gonoszkodnak, és komolytalanok. Emellett mindenkit seggfejnek (poo-head) neveznek, beleértve a főgonosz Khull-Khuuumot és Drake-et is. Aztán vannak cuki tündérkislányok is, "lécciléccilécciiiii"-szövegekkel, de van köztük flegma is. Egyikük pedig be is áll a csapatba: ő Sparkle. Előtte Lament volt a neve, és gyászos szövegeket adott elő, de megunta. És Sparkle lesz, majd csapattársunk is egyben. Egyetlen hiba, hogy a tündérkirálynő, Iaenni szövege nincs feliratozva, pedig fontos dolgokat mond el, Khull-Khuumról, Wahookáról, Theráról stb.

A törpök titkos erődjében sok érdekes dolog van. Személyes élményem még, hogy először itt fejeződött be számomra a játék úgy 10 éve. Nemcsak azért, mert tönkrement a cd, hanem mert nem tudtam, hogy miért nem fogad el semmit a törpe kovács. Aztán mérgemben megtámadtam, mire saját npc-im is ellenem fordultak! (A hiba oka az volt, hogy akkor még nem tudtam, mi az, amit kér tőlem a kovács: egy mágikus kovakövet. Ez angolul "magic flint", amit valahol "mágikus flintának" fordítottak. A flinta pedig egy fegyverféle... és végig azt kerestem, persze nem találtam!:D)

A szörnyek között vannak óriáshangyák, shargák, kígyók, valami gusztustalan csápos izé is, throgok, repülő koponyák... Az ajtókon nem jönnek át, így jó taktikázással le lehet győzni őket, bár ez nem mindig jön be. Viszont a lényeg, hogy előbb gondolkozzunk, és utána üssünk. Sokszor a szörnyek is elsütnek poénos mondatokat harc előtt.:)

Az életszerűség számomra nemcsak az igazi emberek szerepeltetése jelentette, hanem a játék törvényszerűségeinek valóságossága is. Egy dolgot már említettem, de itt egy másik is, ami leírva nagyon egyértelműek tűnik, máshol viszont nem tapasztaltam mostanában. A tűzelementálok ellen milyen fegyver jó, milyen varázslat? Nem más, mint a... jégkalapács vagy a jéglövés rúna! A jég fogságából az npc-ket a melegítő varázslattal szedhetem ki, de ha távolabbról lövök egy tűzgolyót, az is jó. Oké, ilyen biztos van máshol is, csak én nem ismerem az újabb játékokat annyira, de nekem ez nagyon újszerű volt, és tetszett. Hogy van jelentősége annak, hogy mit és hogyan használok.

A jégbarlang shargája a mi oldalunkon áll

Afri gömbjéből hasznos térkép jön elő,
mellette a csapat és a felszerelés

A játék végén pedig mi más következhetne, mint egy szemtől szembeni találkozás a főgonosszal. Már gondoltam, hogy mindjárt felszerelem rúnabotjaimat a legjobb varázslatokkal, azonban... nem árulok el semmit, de a lényeg, hogy ismét gondolkozni kellett ahelyett, hogy az erőmet használtam volna.;)

Ez tehát a Stonekeep c. játék értékelése részemről. A játékélmény szerintem fenomenális, ehhez hozzájárulnak a remek karakterek, a hangok, a helyszínek, és nem utolsó sorban a zenék! Más és más zene szól a különféle helyszíneken, és még harc közben is, ezáltal fokozódik a feszültség. A törpök erődjében például van egy zene, majd egy bizonyos ponton ez észrevétlenül megváltozik. Drake meg is jegyzi, hogy valami gonosz dolgot érez a levegőben. A zene megváltozása elsőre nem is tűnt fel, de visszamenve már igen. Szóval ilyesmire is figyeltek a készítők! A kedvenc aláfestő zeném a Throggi templomban szól, de tetszik a sharga bányák 2. szintjének zenéje is. A szereplők hangja is jó el van találva: pl. a törpöknél egy álruhás throg támadás közben azt üvölti: "My Master wants your soul!" - ez eléggé megijesztett!:S Vagy ott van a sárkányok királynőjének, Vermatrix Goldenhide-nak a hangja: szép. Vagy Khull-Khuum sátáni kacaja, ami a vége felé feltűnik animációként, amikor csapatunk sajnos elhalálozik. És még sorolhatnám...

Ezt a játékot bátran ajánlom a régi rpg-k szerelmeseinek, meg azoknak, akik szeretik a gondolkodós, nem könnyű, de közben nagyon szórakoztató játékokat!

Végigjátszások angulul:
Stonekeep WalkthroughStonekeep FAQ
Stonekeep Combat FAQ
Stonekeep LP (képekkel)

Magyar leírás a PC Ultrában (34-36.o.)*

...valamint a Let's Play Stonekeep c. videós végigjátszás, melynek kezdő része az intró, és onnan már elérhető a többi is! (Többféle Let's Play-sorozat is van, a Youtube-on megtalálható.)

*Mellesleg ezen az oldalon beszkennelve olvasható az összes CoV, PC Ultra magazin, és még sok minden más is!:)