Nos, ahogy már említettem, folytatom a nem túl sűrű és rendszeres időközönként jelentkező Pixelesség-sorozatomat vagy rovatomat, ha lehet annak nevezni. (Akár lehetne is, csak ezzel a régi sablonnal nem tudom megjeleníteni kategóriák szerint a bejegyzéseket.)
Korábban már írtam a mászkálós játékokról és az RPG-kről, most következzenek a kalandjátékok, melyekkel korábban játszottam. Személyi szűrő, teljesség igénye nélkül.
 |
| EcoQuest II: Lost Secret of the Rainforest |
EcoQuest II: Lost Secret of the Rainforest. 1993-ban jelent meg ez a játék, értelemszerűen nem akkor játszottam vele, hanem pár évvel később, amikor lett számítógépünk. A játék a wiki szerint oktató-nevelő célzatú, és valóban: védjük az esőerdőket és óvjuk környezetünket. Akkoriban, tehát általános iskola felső tagozatban lelkes környezetvédő voltam (de ez nem jelenti azt, hogy most nem vagyok az, csak akkor jártam szakkörbe is. Sőt, két osztálytársammal alapítottam egy állatvédő csapatot is, és lelkesen védtük a fehér orrszarvúkat és az óriás pandákat az iskola udvarán...:D:D). De vissza a témához. Szóval egy jó kis kalandjáték, melyet leírás segítségével játszottam, mivel akkor még nem nagyon tudtam angolul, és viszonylag sok párbeszédes rész található a játékban. A történet szerint egy adam nevű kisfiút irányítunk, aki apjával az esőerdőbe utazik. Ott feladatunk az erdő megmentése a pusztulástól a helyi indiánok segítségével. Ehhez meg kell keresni az Erdő Szívét, mely egy óriási fa. Adam tud beszélni az állatokkal, és kapunk egy remek kis készüléket, az Ecodert, mellyel felvételeket lehet készíteni az állatokról, növényekről. Nekem ez tetszett a legjobban. Ha a kurzorunk az Ecoder-funkcióban van, akkor végigpásztázhatjuk a képernyőt, és ahol rózsaszín lesz a kis készülék, ott van valami lefotóznivaló... azért tetszett, mert így lehetett titkos, rejtett dolgokat találni a játékban. (Mindig is szerettem a gyűjtögetős-keresgélős játékokat...:)). A játék kinézetéről: kedves figurák rajzfilmszerűen megrajzolva. Ez leginkább a párbeszédeknél érvényesült. Az RPG-k mellett ez is fejlesztette még akkoriban csak bimbódzó angoltudásomat!:D
 |
| The NeverhoOd |
A második kalandjáték, mely meghatározta középiskolás éveimet:
The Neverhood. A Dreamworks kultikus gyurmajátéka, hihetetlenül egyedi és magával ragadó látvánnyal, figurákkal és zenékkel. Őrület. Egy méltatlanul elfeledett gyöngyszem. Annak idején akkora fan voltam, hogy
honlapot szerkesztettem róla, fanfictet írtam, saját figurát találtam ki, rajzokkal meg mindennel, festettem Neverhood-pólót is magamnak, és összehoztam egy nemzetközi virtuális klubot is Neverhood-fanoknak.:) Sajnos már nem szerkesztem a honlapot, de a honlap még fenn van az interneten. Maga a játék egyfajta furcsa bibliai párhuzamokkal is operáló történet gyurmaformában. Hősünk, Klaymen feladata megmenteni a Neverhoodot. Barátja, Willy Trombone meséli el a történetet Hoborgról, aki megteremtette ezt a világot, és első teremtménye, Klogg galád módon ellopta az ő koronáját, és átvette az uralmat. Mindez még az ősi időkben történt, és azóta kihalt a Neverhood. Csak Klogg létezik, a Clockwork-szörny, Willie száműzetésben, és Big Robot Bill, akit Klogg rabságban tart. És itt jön képbe Klaymen, akinek feladata letaszítani Kloggot a trónról. Ehhez különféle feladatokat kell megoldani. Az animáció egyedülálló a számítógépes játékok tekintetében: rendes gyurmaanimáció, mind a játékmenet, mind a filmrészletek. A zene: szenzációs. A szerzője Terry S. Taylor. A látvány: nagyon egyedi. Igazi agymenés egy "kissé" elvont világban. Van egy rádió a játékban, melyet a megfelelő állomásra kell beállítani az egyik részben. Érdemes meghallgatni egyes számokat, van köztük teljesen értelmetlen zörej, de jó illetve elvont muzsika is.:) Egy részét nem szerettem a játéknak: amikor egy vagy 40 képernyőből álló folyosón kell végigbattyognunk, hogy felvegyük a hiányzó videókazettát. Kissé idegtépő. Érdekesség, hogy a játéknak két lehetséges befejezése van, mely próbára teszi becsületünket (na jó, azért nem olyan komoly, ahogy hangzik;)): mi történik, ha Klaymen végül mégis behódol Kloggnak, és ezzel nem teljesíti a küldetést, viszont hatalma lesz? És ha ellenáll a kísértésnek és becsületesen megmenti Neverhoodot? A játék CD-jén megtekinthetünk egy kis werkfilmet is, hogyan készült a Neverhood. Itt van két rajzom is:
 |
| Klogg és Willie |
 |
| Hood Warz |
Folytatva az elmebeteg, de épp emiatt zseniális játékokat, következő versenyzőnk címe:
The Day of The Tentacle, a továbbiakban DOTT. (Sőt pontosabban Maniac Mansion 2. - DOTT.) 1993-ban jelent meg a LucasArts jóvoltából. Itt adva van az őrült Edison család és annak barátai. Egy félresikerült kísérlet eredményeképpen létrejön a gonosz Csáp, aki át akarja venni az uralmat. Természetesen ránk hárul a feladat, hogy megfékezzük a Lila Csápot. Főszereplőink a szemüveges Bernard, a rocker Hoagie és a zizzent frizurás szőke Laverne. Egy időgép segítségével próbálják megoldani a helyzetet, ám egy hiba következtében Hoagie 200 évvel korábban, Laverne pedig 200 évvel később landol az időben. Így 3 idősíkban játszhatunk, megnézhetjük, hogy nézett ki és hogy fog kinézni az Edison-ház, illetve találkozhatunk például Thomas Jeffersonnal is személyesen. A játék grafikájáról azt lehet elmondani, hogy"egyetlen egyenes vonalat sem bírtak húzni a rajzolók", ahogy azt vagy az akkori
PC Guruban, vagy a
CoV-ban, vagy az
576 Kbyte-ban leírták (sajnos nem ugrik be, melyik volt az!:D). Nem ártana újra játszanom vele...
 |
| A DOTT kezdő képsorai |
 |
| Hoagie a múltban |
Végül még egy játék, mely szintén "görbevonalas" grafikával operál, és történetét tekintve talán még agyamentebb:
Toonstruck. Mivel nekem a német nyelvű verzió van meg, ezért azokat a neveket fogom használni a továbbiakban. Mal Block, az animátor alkotói válságban szenved. Főnöke kirúgja, ha nem rajzolja meg határidőre az általa oly gyűlölt tündibündi nyuszikat, ő viszont saját figuráját, Flux W. Wildlyt szeretné érvényesíteni. Aztán egy csodás éjjelen bekerül a rajzfilmek világába, és nem kisebb feladatot kap, minthogy megmentse Niedlingen földjét a gonosz Widerlus gróftól, aki egy repülő csészealj-szerű géppel gonosszá változtatja a kedves mesefigurákat. Ebben segít neki Flux, és a hazajutásban is. A játék 2 CD-s , és a zenéje is jó (nemrég sikerült összegyűjtenem majdnem az összeset!). Segített egyes "nemlogikus" fejtörőkben a leírás (azt hiszem, a PC Ultrában jelent meg, amit az egykori CoV gárdája követett el, de az biztos, hogy Stöki és Hancu volt a két szerző!:D).
 |
| ToonStruck: A madárnemijesztő, Flux és Mal (Drew Blanc eredeti nevén) |
 |
| Egyik kedvencem, a szado-mazo tehén |
Azért a (többnyire) cuki-vicces képi világ megtévesztő, mert egyes poénokat nem igazán gyerekeknek szánták... Például: a madárijesztő figurája kissé hímringyós, a WACME két eladója, Kläff és Fauch igen fájdalmas termékbemutatót tart, Spike, a pszichopata bohóc csak szimplán félelmetes, de ki ne hagyjam a kedvencemet: a békés istállóban az Übelator (a gonosszá változtató gép) segítségével a tehén és a birka S/M-partit rendez, melynek keretében a szegecses bőrcuccokba öltöztetett, kikötözött tehenet korbácsolja a birka (majd egy tollat kell adnunk nekik, mert a többi eszköz már uncsi).:D Szóval ezek inkább nem gyerekeknek szólnak, bár nézzünk meg egy mesét a Cartoon Networkon mostanában (nem álszentkedés, még mielőtt valaki beírná... a Görcs ikrek borzalmas, de ne térjünk el a tárgytól!) A második CD-n már Widerlus kastélyában vagyun, és fény derül az igazi ellenség személyére is. Fluffy Schnuckelhäschen, a világ legcukibb, legaranyosabb nyuszijának személyisége és szövege üt!:D
Nos, ennyit a játékokról, nem tiltom meg a kommentelést, akinek van ezekkel kapcsolatban élménye, ne tartsa magában...!:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése