Mikor még szép pixeles volt minden... 2.

Mivel mostanában semmi különös nem történt azon kívül, hogy voltam előadáson, ma írtam egy tesztet (Einstufungstest) az ingyenes németórákra (pénteken eredmény!), valamint tegnap voltam egy Erasmus-kocsmában, és ittam két sört... nos, most ahhoz van kedvem, hogy folytassam a régi kedvenc játékaimról szóló "sorozatot".

Első alkalommal néhány mászkálós játékot említettem meg, most jöjjenek például az RPG-k. Hozzáteszem, hogy élőben nem játszottam, csak számítógéppel. További ismertetőkért érdemes a linkekre kattintani, mert inkább a személyes élményeimet írom le...:)

Eye of the Beholder 1

Az első, amivel játszottam, az Eye of the Beholder c. 3 részes sorozat volt. Az első két részt agyba-főbe dicséri mindenki, a harmadikat viszont erősen elmarasztalják a régi játékosok. Miről is szól ez az 1990-ben indult sorozat? Van egy Waterdeep nevű város, ahová alászáll a mi kis 4 tagú csapatunk, hogy legyőzze a végén a Beholdert mélyen a föld alatt. A 2. rész alcíme The Legend of Darkmoon volt. A játék a karaktergenerálással indul, össze kell állítani egy csapatot emberekből, elfekből, fél-elfekből, gnómokból vagy törpökből, és azt hiszem, félszerzetek (Halfling) is szerepelnek a listán. Persze legyen benne egy varázsló, egy pap, egy harcos és egy harcos/tolvaj, legalább is nekem ez volt a legutóbbi... A grafikát a mellékelt ábrán láthatjuk. Belső nézetes, és szép pixeles, de hát ami jó, az 2007-ben is jó! Voltak benne NPC-k is, hasznosak és nem annyira hasznosak is, de pl. a 2. részben San-Raal és Calandra remekül szolgált a csapatomban. Sok kifejezéssel bővült az angol szókincsem. Ilyeneket tanultam, mint pl.: Oracle of Devouring, Ring of Feather Fall, Calandra has gained a level of experience. Nem beszélve a tárgyakról: short sword, halberd, whisper cloak, shield. A varázslatokat se hagyjuk ki azért: Detect Magic, Fireball, Lighting Bolt, Cure light wounds. Nagyban segített a CoV leírása is, amelyen - hogy menő szót használjak - szénné röhögtem magam. Nos, igazi klasszikus ez a játék, mostanában is kedvem támadt elővenni.

Menzoberranzan

Nagyjából ugyanabban az időben (1997) játszottam a Menzoberranzannal is. Ez már kevésbé volt olyan jó, mint az EOB, főleg, hogy soha nem sikerült végigjátszanom, ugyanis a végén volt egy hiba, mert bár mindent teljesítettem, a főellenség egyszerűen nem jelent meg. Nos, akkor ennyi. Pedig azért voltak benne jó részek. Elsőként el kellett oltani a tüzet a faluban, majd Menzoberranzan felé venni az utat. Itt csatlakozott hozzám NPC-ként egy kenku, és Drizzt Do'urden, a drow elf. A játék nagyobb része a föld alatt játszódott, olyan szörnyekkel, mint pl. driderek. A törpöknél is volt valami, azt a részt szerettem, de sajnos nem nagyon emlékszem, hogy milyen volt. (Ja, kenkuk szerepeltek az EOB-ban is, csak ott kardélre kellett hányni őket).

Realms of Arkania 1: Blade of Destiny

A következő játék szintén "végtelen történet", számomra befejezetlen maradt, mert szerintem elég nehéz is volt. Realms of Arkania: Blade of Destiny. Nem olyan híres, mint az EOB. Itt van 6 karakterünk, és egy térképet kell összeraknunk, majd teljesíteni a küldetést. Ez amúgy egy körökre osztott játék, ellentétben az előzőekkel. Nos, egyszer, mikor már majdnem megvolt az összes darab, és már épp készültem elégedetten hátradőlni, hogy ez már igen, csak nem vezettek félre ezek a derék NPC-k, hogy kihez kell menni... hát egyszer csak beugrik egy képernyő egy brutális orktámadással, hogy sajnos lejárt az idő. Nem teljesítettem időben a küldetést, ezért vesztettem. Hát akkor... szevassz!:) Ha akkor tudtam volna már, letéptem volna az ajtaját:D

Stonekeep

Úgy tűnhet, nincs szerencsém. A következő játék is befejezetlen maradt, mivel a CD valószínűleg tönkrement használat közben. Játszottam, játszottam... majd egyszer csak nem lehetett betölteni az állást, majd következő lépésként el se lehetett indítani a játékot. Végül már feltelepíteni se engedte... Ez a szomorú története a Stonekeep-nek, amely tényleg élvezetes lehetett volna, ha kb. a felénél nem megy tropára az egész. Ez a játék 1996-ban készült, és videóval indít, amelyben valódi emberek szerepelnek. És beszélnek is benne! Az NPC-k sokkal interaktívabbak, vannak megjegyzéseik, és ha esetleg valami hülyeséget csinálunk, ki is léphetnek a csapatból. Egyszer este játszottam, és épp a csatornában bolyongtam a főhőssel... susogás, vízcsepegés... hydra a vízben... fejemen a fülhallgató. Egyszer csak befordultam balra, és olyan hirtelen elém került egy hydra, hogy majd leestem a székről.:D Ez a játék szép is és vicces is. Vannak benne részeg koboldok.:)) Inkább letöltöm, mert a CD vagy működik, vagy nem (pedig az eredeti).

Lands of Lore 1: The Throne of Chaos

Végül hadd említsek meg egy olyan játékot, aminek csak egy baja van: hogy otthon felejtettem a CD-t, így nem tudok vele játszani most. A Lands of Lore-ról van szó, az első részről. Ennek a zenéje is tetszett, és a karakterek is jók benne. Scotia, a boszorkány nyomában vagyunk, aki romba döntötte Gladstone Keepet, így meg kell szereznünk a Ruby of Truth-ot, valamint a 4 piramis alakú kulcsot, amivel Richárd királyt helyezték mágikus oltalom alá. Nekem a bányás rész volt a kedvencem, talán a zene miatt is, pedig ezt a részt sokan utálták. Ja, és remek térkép volt a játékhoz, ami nagyban megkönnyítette az egészet, kivéve, amikor eltűnt, a vége felé. Az elején 4 karakter közül választhattuk ki a legszimpatikusabbat.

Nos, hirtelen ennyit. Tudom, nem lehetek sikeres ember... :D Legközelebb lehet, hogy a kalandjátékokról szóló élményeimet osztom meg (pl. a Toonstruck vagy a Neverhood, ezeket nem lehet kihagyni).:)

A poszt eredeti helyén: http://uzsidoboz.freeblog.hu/archives/2007/10/17/Mikor_meg_szep_pixeles_volt_minden_2/