Könyv és film: A két Lotti és 4+1 feldolgozása

Tegnap délelőtt véletlenül elkaptam a tévében az Apád-anyád idejöjjön c. filmet, amit már sokszor láttam, és az egyik kedvenc könyvem egyik feldolgozása. Arra gondoltam, miért ne írhatnék egy posztot a témáról? Úgy emlékeztem, egyszer már felmerült ez az ötlet, de persze végül nem írtam meg. Most viszont itt az idő. Nyilván rengeteg feldolgozás létezik ebből a könyvből - például rajzfilmváltozata is van, de én most csak azokról írok, amiket láttam is, azaz a snittes listámon szereplő filmekről. Nem hinném, hogy túl sok újat mondhatnék a történetről, de nem tudok spoiler nélkül írni róluk. Úgyhogy aki nem látta még a filmeket, úgy olvasson tovább.

Az alapmű: Erich Kästner: A két Lotti

Nem hinném, hogy bárkinek be kellene mutatnom ezt a könyvet. Erich Kästner talán legismertebb ifjúsági regénye, melyben a két kislány, Luise és Lotte véletlenül találkoznak egy nyári táborban, és kiderül, hogy ikrek, ám a szüleik elváltak. Helyet cserélnek, és végül mindenféle kaland után boldog a befejezés, a szülők ismét egymásra találnak. 

Ez a könyv számomra azért is annyira különleges, mert ez volt az első regény, hosszabb könyv, amit először önállóan elolvastam. Nekünk nem volt kötelező az iskolában, ezt csak úgy, a nyári szünetben olvastam el elsőben. (A második pedig James Krüss: Florentine c. könyve volt!) Azóta persze még nagyon sokszor elővettem, mert igazán megható volt, és azért időnként vicces is. Ez az 1949-ben íródott mű azt hiszem, sosem fog lekerülni az ifjúsági klasszikusok polcáról.

És most következzenek a filmek!

1. A két Lotti (német, 1950)

Ez az eredeti adaptáció. Annyira eredeti, hogy személyesen Erich Kästner is szerepel benne, ő a narrátor. Ennek megfelelően a szöveg pontosan ugyanaz, mint a könyvben, csak néhány helyen tér el tőle. Csak magyar szinkronnal láttam, és örülök, hogy nem találtak ki egy teljesen új szöveget, hanem a könyv szövegével dolgoztak. Sokszor volt már úgy, hogy kicsit papírízű volt, ha szó szerint filmre vittek egy könyvet, mert a film és a próza teljesen más műfaj, de itt ez nem így volt. Azóta, amióta láttam, az egyik kedvenc filmem, és talán ez áll hozzám a legközelebb a feldolgozások közül. 

A film fekete-fehér, és nagyon átjön a korabeli hangulat. Mindenki pontosan úgy néz ki, ahogy kell. Érdekes, hogy innen tudtam meg, hogy Resi nevét "Rézi"-nek kell kiejteni. Amikor olvastam a könyvet, valahogy ez nem jutott eszembe, de hát csak akkor kezdtem el németül tanulni. 

Itt hűen az eredeti könyvhöz, a Luise és Lotte a Bűhl-tavi Tó-Bűhl nyári táborában találkoznak.  Luise Bécsben, Lotte pedig Münchenben él. Gerlach kisasszony, az apa új barátnője kettős szerepben tűnik fel a filmben, ami szerintem nagyon jó megoldás volt, habát kiszámítható is egyben.

Kedvenc jelenetek: Amikor Lotti (Luise szerepében) elmegy Gerlach kisasszonyhoz, és megmondja neki, hogy hagyja békén a papát. Itt nagyon tetszett az a rész, amikor közeledett a házhoz, és a végén a kamera ráközelített az oroszlánfejes kilincsre.

A másik kedvenc jelenetem a színházi előadás, valamint utána Lotti álma, amikor a fejében keveredik a mese és a valóság, a szülei válása, a boszorkány szerepében pedig Gerlach kisasszony látható. 

Emellett még emlékezetes volt számomra az is, amikor egy szörp mellett beszélgetnek a lányok, valamint az Anni Habersetzer-jelenet.

2. Louise és Charlie, avagy a két Lotti (német, 1994)

Ezt a filmet moziban láttam anyával, és nagyon tetszett, habár először furcsa volt, hogy modern, mai (illetve most már akkori) környezetbe helyezték a történetet. Érdekes, hogy itt felcserélték a szerepeket: Louise él az anyjával Hamburgban, ő a kicsit visszafogottabb, szerényebb lány, míg Charlie (azaz Charlotte, Lotti) az apjával él Berlinben, akit Wolfnak hív, és nagyon vagány, egy kicsit fiús. Olvastam, hogy azért gondolták az alkotók, hogy érdemes lenne megcseréni a két lány nevét, mert a Louise név egy kicsit régiesebb hangzású, míg a Charlie menő, modernebb, és így a karakterekhez ez jobban illik. 

Ezúttal egy skóciai nyelvtáborban találkoznak a lányok. Ami változás a történetben, hogy itt mindkét szülőnek van egy újabb kapcsolata, és főleg az anya részén van a hangsúly. Itt neki van kilátásban egy új házasság vagy eljegyzés, a férfinek ráadásul van már egy lánya, Gesche. Az apa részéről nem annyira egyértelmű a helyzet, hiszen az egyik színésznő, Sunny az, aki úgy gondolja, hogy ebben több van, mint munkakapcsolat, Wolf szerintem nem teljesen biztos ebben. Mindenesetre a lányok az útjába állnak mindkét dolognak.

Ez a film már természetesen színes, és nagyon jól visszaadja a 90-es évek eleji német hangulatot. Akkoriban nem voltam még Németországban, de az újságokból illetve a tankönyvek képeiről is ez a hangulat áradt, mai szemmel nézve pedig nosztalgikus.

Kedvenc jelenetek: Amikor Louise (Charlie szerepében) rendet rak és kitakarít Wolf lakásában. De tetszettek a nyelvtáboros részek is.

3. Apád-anyád idejöjjön! (amerikai, 1998)

Ez az a film, amit rengetegszer láttam már, de bármikor meg tudom nézni. Így tettem tegnap is. A feldolgozások közül ez a másik kedvencem, habár itt már nagyobb változtatások is vannak az eredeti műhöz képest. Ennek a filmnek az a különlegessége, hogy itt nem ikrekkel forgattak, hanem mindkét szerepet Lindsay Lohan alakította. Hallie és Annie egy nyári cserkésztáborban találkoznak, az egyikük amerikai, Kaliforniából, míg a másikuk Londonban él. A táboros rész olyan tipikus "amerikai cserkésztáboros" hangulatot áraszt, amit megszokhattunk a 80-as, 90-es évekbeli családi filmekből. Különösen itt, de a film további részeiben is fellelhetők slapstick comedy-jelenetek. 

A két lány közül az apjával élő Hallie a vagányabb, míg Annie kifinomult stílusú hölgy, kicsit sztereotip is az angolokkal kapcsolatban (pl. van inas, a nagyapa meg igazi régivágású úr). Nick Parker, az apa pedig a "laza amcsi fater"-stílust hozza. Először úgy gondoltam, különbség Chessy, a dada/házvezetőnő jelenléte az eredetihez képest, de ő olyasmi lehet, mint Resi. Az apa új kapcsolata, Meredith pedig felidézi egy kicsit Gerlach kisasszony alakját is, habár ő is nagyon sarkítottan van bemutatva. A fiatal, szép, pénzéhes gonosz mostoha válhatna belőle.

A film zenéi is tetszettek, habár volt benne olyan is, amit már szerintem egy kicsit túl sokat használtak filmekben. Akárhányszor is láttam, mindig meg tudok hatódni ezen a filmen, tudom, hogy kicsit giccses is, de nem baj. És Lindsay Lohan igazán cuki benne! Ami érdekesség, hogy mint megtudtam, ez a film egy 1961-es, szintén Disney-film remake-je, és néhány jelenetet egy az egyben átvettek és újraforgattak ebben az újabb filmben.

Kedvenc jelenetek: Hallie és Annie pókerpartija a táborban, Meredith néhány jelenete.

4. Apád-anyád idejöjjön! (amerikai, 1961)

Ez volt az eredeti változat, amit később néztem meg. Itt Susan és Sharon az ikrek neve, és ebben a filmben is csak egy színésznő játszotta el az ikerpár mindkét tagját. Sharon Bostonban él, Susan pedig Kaliforniában. Itt is van hajvágás, és minden, ami kell. Összehasonlítva az újabb változattal, az tényleg ennek a filmnek a direkt remake-je, néha úgy éreztem, a konkrét jelenetek mellett konkrét mondatokat is átvettek. Ugyanakkor ebben a filmben szerepel egy báli jelenet is a cserkésztáborban, amit nem vittek át az új változatba. A dal, amit játszanak, és amire táncolnak, viszont egy pillanatra feltűnik a 98-as változatban is, a liftes jelenetben, amikor Hallie ezt dúdolgatja. Itt az apa új menyasszonyát Vickynek hívják, és elég negatívan mutatja be a film. Az újabb változathoz képest ez a film szerintem egy kicsit részletesebben mutatja be a szülők kapcsolatát, valamit több dal is elhangzik benne, persze nem úgy, mint egy musicalben.

A hangulat hozza az 50-es, 60-as évekbeli Amerika hangulatát, tetszettek a ruhák és maga a megvalósítás is. Szeretem a régi filmeket általánosságban.

Kedvenc jelenetek: A film végén a táborozós jelenet, amelyben az ikrek mindenféle trükköt vetnek be Vicky ellen.

+1: Kettőn áll a vásár (amerikai, 1995)

A végére hagytam azt a filmet, ami csak részben kapcsolódik a két Lotti történetéhez, nem kifejezetten annak a feldolgozása, csak tartalmaz belőle elemeket. Inkább a Koldus és királyfira hasonlít, itt ugyanis nem valódi ikrekről van szó, hanem csak két kislányról, akik a megszólalásig hasonlítanak egymásra. Az egyikük családja gazdag, előkelő, a másikuk egy kis vadóc, aki árvaházban nő fel. Csodálkoztam is volna, ha az Olsen-ikrek nem filmesítik meg a két Lottit valamilyen változatban.

Közös pont, hogy a két lány, Alyssa és Amanda egy táborban találkoznak, és szerepet cserélnek. Alyssa gazdag, apja mindent megad neki, azonban nagyon magányos. Nincsenek barátai, és jobban szeretné, ha az apja játékok és pénz helyett inkább vele töltené az időt. Ráadásul kilátásban van egy gonosz mostoha is. Amanda vagány, kissé fiús kislány, akinek sok barátja van, azonban titkos vágya, hogy végre örökbe fogadja valaki, és igazi családja legyen. A történetben a szerepcsere egyaránt felidézi a Koldus és királyfit illetve A két Lottit, azonban a romantikus szál már inkább utóbbira emlékeztet. A két kislány elbánik az új menyasszonnyal, és segít, hogy Roger (Alyssa apja) és Diane (az árvák nevelőnője) egymásra találjon. Így végül a két kislány mégiscsak testvérré válik.

Ez a film is egy tipikus 90-es évekbeli családi film, szerintem aranyos és szórakoztató, aki nem szereti az Olsen-ikrek későbbi filmjeit, ezt akkor is megnézheti.

Kedvenc jelenetek: Amikor Amanda (Alyssa) szerepében előadja a saját maga által komponált zongoradarabot a leendő mostohája tiszteletére. De az is tetszett, amikor Alyssa a gyerekgyűjtő Butkis-családnál van, és megmentik a roncstelepről.

Remélem, tetszett ez az összeállítás, és kedvet kaptatok a filmekhez illetve a könyvhöz is. Mindig jól esik az ilyen klasszikusokat újraolvasni, és a filmek is könnyed, családi szórakozást ígérnek.