Ore no imouto - anime-(nem)ajánló

Többször szerettem volna írni animékről ezen a blogon, ám végül sosem tettem meg, így ez az első. A cím kettős, mert ajánlom is meg nem is ezt a sorozatot, hogy miért? A posztból kiderül. De röviden összefoglalva egy kedvenc első évad és egy ezt totálisan leromboló második évadról lesz szó, és miután minden lehetséges helyet telesírtam ezzel, hogy mekkorát csalódtam benne, gondoltam, írok is róla. Előre szólok: az egész bejegyzés egy nagy SPOILER lesz.

Nos, a szóban forgó sorozat címe: Ore no imouto ga konna ni kawaii wake ga nai, angolul My little sister can't be this cute, azaz Nem  lehet ilyen aranyos a kishúgom. Röviden OreImo. Az egyik Mondóban olvastam róla először, és felkeltette az érdeklődésemet a sztori, habár kicsit féltem is, mert általában, ha egy kishúg szerepel a címben, akkor valami testvérszerelmes, vérfertőzéses dolog áll mögötte, ami az egyetlen téma, amit nem viselek el. De gondoltam, miért lenne ez törvényszerű? Nem is volt az...

Kirino, Kyousuke és az eroge-hegyek

Az első évad 2010-ben jelent meg, és 12+4 részes. A sztori röviden: adott egy testvérpár, akik már évek óta eléggé rossz viszonyban vannak. Kyousuke, a báty egy átlagos középiskolás, húga, Kirino pedig mindenben szuper, jól sportol, modellkedik, és van egy titka. Nevezetesen az, hogy titokban otaku, de nemcsak animéket néz, hanem komoly eroge-függő, azaz erotikus visual novelekkel játszik, méghozzá mindegyik kishúg-témájú. Ezen kívül a titkos szekrényében komoly gyűjteménye van animefigurákból, dvd-kből, erogékből. Mindezt egy véletlen baleset során fedi fel Kyousuke. Végül ez töri meg a jeget, Kyousuke falaz Kirinónak a szülők előtt, megvédi őt ebben az apjával szemben, ráadásul még barátokat is szerez neki, akik hasonlóak Kirinóhoz. A két Kousaka-testvér így közelebb kerül egymáshoz, Kirino pedig új barátaival végre beszélgethet a játékokról és az animékről.

Tulajdonképpen az első évad meglehetősen epizodikus jellegű, főként a barátságról szól, a két testvér közti fal lebontásáról, és tele van különféle utalásokkal és poénokkal az egész, ami kicsit ki is figurázza az otakukat. A részek felénél az eyecatch mindig egy létező anime vagy játék kicsit megváltoztatott borítója, így lehet nézegetni, hogy vajon most melyik kerül sorra (pl. Rosen Jungfrau - Rozen Maiden, vagy Kate/Starry Night -  Fate/Stay Night). 

"Rosen Jungfrau":)

Néhány szó a sorozatban feltűnő barátokról:

Saori: egy vastag szemüveges, tipikus otakunak tűnő lány, de valójában nagyon gazdag és arisztokratikus.

Kuroneko: igazi nevén Gokou Ruri, mindig kedvenc animéjének, a Mascherának egyik szereplőjé cosplayeli, egy gótloli, aki beszédstílusában is különleges.

Ayase: Kirino osztálytársa, szintén modellkedik, és képtelen elfogadni Kirino hobbiját, mert az otakukat visszataszítónak tartja. Egy kicsit yandere-típus.

Kanako: Kirino osztálytársa, modell és énekes, cukinak tűnik, de igazából eléggé keményen beszólogat.

Manami: Kyousuke gyerekkori barátja. Igazából nem valami érdekes karakter, Kirino utálja, később ki is derül, miért.

Saori, Kyousuke, Kirino, Kuroneko

Manami és Kyousuke

Miért tetszett ez az első évad? Először is, ez volt az első anime, ami igazán megnevettetett. Általában az animés humor nem a kedvencem, de itt tetszett. Elkerülte az ecchi poénokat, amiket szintén nem nagyon kedvelek. De ami a legfontosabb, hogy bár végig féltem, mégiscsak valami incest animébe torkollik, ezt is kivédte. Ha volt is utalás erre, vagy poén volt, vagy félreértés, vagy egy erogében szerepelt... sőt Kirino ki is jelentette, hogy ne keverjük már a valóságot egy számítógépes játékkal. A szereplőket is kedveltem, igaz, hogy Kirino nagyon idegesítő kishúg volt, de mégis kedvelhető valamilyen szinten. Kyousuke az egyik kedvenc karakterem volt: végre egy értelmes, jó fej és kedves férfi főszereplő! Kuroneko és Kirino barátsága és egyben vetélkedése is tetszett. Az egyik kedvenc részem pedig az volt, amikor Kirino teljesen beleélte magát az egyik játékba (Sis X Sis), de mintha egy kicsit magára is ismert volna az egyik "100% tsun, 0% dere" főszereplőben.:D Néha pedig mintha egy játékban vagy egy animében lettünk volna: hol egy eroge, hol egy konzolos játék tűnt fel (Siscalypse), de időnként a Maschera és a Stardust Witch Meruru is összecsapott egy heves Kuroneko-Kirino vitában.
A sorozat zenéje is tetszetős volt számomra, főleg a háttérzenék, amik egy kicsit ska-jellegűek is voltak számomra, de a ClariS főcíme is kellemes volt. Az endingek pedig részenként változtak mind zenében, mint képileg, és ezt is szerettem.

Kirino és a Sis X Sis c. játék - az egyik kedvenc részem volt

Kanako mint Meruru a cosplay-versenyen

Egy részlet a Mascherából, Kuroneko kedvenc animéjéből

Ez pedig Kirino kedvenc sorozata, a Stardust Witch Meruru

Tetszett az a megoldás is, amikor néha egy visual novelt idézett fel a cselekmény. A 12. rész szinte teljesen megismétlődött a 13. részben, azonban alternatív befejezéssel: Kirino elutazott Amerikába, így a maradék 3 részben inkább Kuroneko volt a főszereplő. Itt még felbukkant pár új karakter, pl. Sena, aki szintén eroge-függő, de ő a homoge (meleg férfiakról szóló) játékokat kedveli. Az utolsó részben Kyousuke elmegy Amerikába, és hazahozza Kirinót, mert annyira hiányzott neki. Itt azért egy kicsit rezgett a léc, mert a monológja felért egy szerelmi vallomással, de ekkor még túlléptem ezen, mondván, biztos csak félreértem az egészet. Utólag nem biztos, de mégis azt mondom, ez csak határeset.

Ennyit az első évadról és a 4 speciálróll. Tehát összességében tetszett, be is került a kedvenceim közé, néhány részt pedig még újra is néztem, annyira jó volt. A 4 special csak később lett kedvenc, mert annyira mégsem volt jó. Közben olvastam a mangákat is, sőt elég sok hentai mangát is, ahol persze kijátszották az incest-kártyát, de még mindig eltekintettem tőle, hisz ez nem hivatalos.:)

Egy részlet a 4. részből - és ez tényleg nem az, aminek látszik!:D 

Most pedig következzen a 2. évad, amiről már nem fogok ilyen elismerően írni, sőt. Az új évad idén jelent meg (13+3 résszel), és nagyon örültem neki, hogy folytatódik a sztori, bár igazság szerint nekem ez a 16 rész is elég lett volna, mivel nem szeretem a hosszú sorozatokat. De mivel tudtam, hogy az alapjául szolgáló light novelnek csak a felét dolgozták fel, így nem bántam. A sorozatot hétről hétre követtem, de a kezdeti lelkesedés sajnos nagyon hamar elszállt. Igazából szinte minden részt úgy néztem végig, hogy majd a következőben biztos történik már valami... 

Tehát az első részben ott folytatódik a történet, ahol abbamaradt: Kirino visszatér Japánba, és folytatja titkos otaku életét, de a bátyjával is úgy bánik, mint előtte: semmibe veszi. Az első pár rész epizódikus, sőt vicces is, tehát eddig hozta azt a színvonalat, mint az előző. Azonban jött a negyedik rész, ami szerintem az egyik mélypontja volt a sorozatnak. Felbukkant benne egy Ria Hagry nevű rendkívül idegesítő kiscsaj, aki Kirino amerikai vetélytársa volt. Szerencsére soha többé nem szerepelt benne. Ráadásul ebben a részben túlzásba vitték az ecchi poénkodást, ami szintén nem volt eddig szokásos.

Kirino bugyija premier plánban. Eddig nem volt jellemző ez...

Ria Hagry: aranyos, csak ne szólalt volna meg. Vagy ne is mozgott volna.

A szereplők fel- és eltűnése különben jellemezte az egész évadot, és emiatt semmilyen folyamatosságot nem éreztem: bemutattak egy csomó új szereplőt (pl. Saori nővérét és az ő barátait), akik egy kicsit szerepeltek, utána soha többé nem bukkantak fel. Vagy ott volt Kirino kedvenc animéje, a Stardust Witch Meruru, melynek új évada (vagy mozija?) jelent meg, de itt Meruru már nem olyan édes kislány, hanem talán gonosz lett. És...? És semmi! Csak úgy néha szerepel a háttérben, hogy megy ez az anime, de amúgy semmi jelentősége nincs. Az 5. résztől megijedtem, de végül ez lett a kedvencem, itt Kirino megkéri Kyousukét, hogy tegyen úgy, mintha járnának, mert így akar elriasztani egy nőt a modellügynökségtől. Ebben a részben jók a poénok.

Ayase yandere-módban:D

A "randi"

Ayase egy vita hevében. Az ilyen jellegű megoldásokat hiányoltam a sorozatból,
lehetett volna több is.

Ayase vs. Kuroneko

Következzen a szerelmi szál, aminek a megjelenésekor egy unalmas, háremszerű komédiába ment át az egész sorozat. Kyousuke és Kuroneko párosáról van szó, akik végül szakítanak. Ez az egész nem hagyott bennem mély nyomot, de legalább megmentette volna az egész történetet. A 12. részben viszont a tetőfokára hágott a hárem, a Kyousuke sikeres vizsgáját megünneplő bulin az összes lánykarakter hirtelen elkezdett érdeklődni iránta, még az is, aki eddig semmi jelét nem mutatta ennek. Persze a srác mindenkit kikosarazott, és már lehetett sejteni, hogy kiért...

Egy romantikus pillanat :)

Kyousuke meg az ő kis háreme

A 13. rész ért még valamit, amikor a gyerekkori emlékeket felidézve kiderült, hogy Kirino és Kyousuke miért távolodott el egymástól, és ebben volt szerepe Manaminak is. Ez a rész egész tűrhető volt. 

Így ért véget a 2. évad, mely számomra nagy csalódás volt. Miért? Egyrészt hiányzott belőle az a humor, ami az elsőben megvolt. Sokszor untam az egészet. Többször volt olyan, hogy azt hittem, ennek vagy annak jelentősége lesz, aztán nem lett belőle semmi. Egyes szereplők egy kicsit szerepeltek, majd eltűntek, és amikor újra felbukkantak, erőltetettnek tűnt az egész. És közben kijött a spoiler, hogy mi lett a vége a light novelnek, amire a reakcióm először az volt, hátha csak félreértés. Aztán meg Less Grossman örökbecsű szavai jutottak eszembe a Trópusi vihar c. filmből, az eredeti szerzőnek címezve: ("Most lépj egyet hátra, és szó szerint BASZD ARCON MAGAD!") A 3 ovát vártam is meg nem is, mert még megadtam neki az esélyt, hogy hátha anime-original befejezést kap (de miért is kapott volna...?), és ez még megmentette volna a sorozatot, így maradt volna egy nem kedvenc, de megnézett, középszerű sorozat. Nos, mint sejthető, ez nem történt meg.

A 3 speciál, mely végleg lezárta a történetet, röviden arról szólt, hogy Kyousuke, felégetve maga mögött az összes hidat (azaz kikosarazta az összes lányt), végül szerelmet vallott a saját húgának, aki szintén így érzett iránta, és egy titkos esküvőt is tartottak. De a viszony csak az érettségiig szólt, utána pedig újra normális testvérek lettek. És... vége! Hát gratulálok. A 3 rész alatt többször is felmerült bennem, hogy ezt most komolyan gondolták az alkotók, ill. az eredeti szerző? Először is, a barátok kissé meglepődtek Kyousuke döntésén, de elég lazán kezelték ezt a dolgot. Érdekes. Még Kuroneko is milyen gyorsan megbékélt, pedignem sokkal korábban törte darabokra a szívét a mi bátyónk. Ja, és még gyorsan berakták Saori nővérét, Kaorit, aki a 3. rész óta egyszer sem szerepelt, hogy szerepeljen már egy kicsit. Megnéztem volna viszont, hogy hogy adják be ezt a Kousaka-szülőknek, de erről persze semmi sem derült ki. Az sem tűnt fel senkinek, hogy 2-3 napot nem is aludtak otthon a testvérek, és a családból ítélve ez feltűnhetett volna. Aztán... titkos esküvő, majd mintha mi sem történt volna, végül újra normális testvérek lesznek, de közben Kyousuke már elvágta magát mindenkinél. Értelme. Mellesleg azt nem értem, hogy hogy jutottak idáig, amikor szerintem a sorozat folyamán semmi sem utalt arra, hogy Kyousuke a saját húgát kicsit jobban szereti. Lehet, hogy a LN-ben jobban kifejtették, de itt nem. Kirino vonzalma már sokkal nyilvánvalóbb volt.

De a végére Manamit megkedveltem: bár ő is szerelmes volt Kyousukéba, nem azért mondta azokat a szavakat a végén. Az egyetlen szereplő, aki még észnél volt, és felvilágosította a tesókat, hogy a vérfertőzés baromira nem menő, persze süket fülekre talált. Bár az eredeti sztori szerint ő rontotta el a dolgokat régebben, mert Kirinónak azt mondta, hogy túlzásba viszi a bátyja szeretetét gyerekként. Mellesleg kicsit furának tartom, hogy egy elég szokványos alaphelyzetből sikerült egy incest endinget kihozni (alapszitu: akinek fiatalabb testvére van, nyilván ismeri. A kistesó rajong a nagyobbért, mert mindenben szupernek tartja, majd eljön az az idő a kamaszkorban, amikor a kishúg vagy kisöcsi idegesítővé és "cikivé" válik a haverok előtt, és ez konfliktushoz vezet, de nyilván ez idővel feloldódik.)

Catfight! Sokan örültek, hogy végre valaki behúzott egyet Kirinónak. Sajnos
Manami akciója sikertelenül végződött.

A szemem! A szemeeeem!!! 

Összefoglalva: amennyire tetszett az első évad, annyira nagyot csalódtam a másodikban. A light novelt is elkezdtem volna olvasni, de már nem akarom, elment tőle a kedvem. A befejezés megosztó volt a rajongók körében is, volt, aki végig Kirino x Kyousuke befejezést akart, volt, aki Kuronekósat. Nekem az tetszett volna, ha a végén Ayase lesz a nyerő. Vagy senki. Minek kell a végén kötelezően összejönni valakivel? Nem romkomnak indult ez a sorozat szerintem... Talán még kivédhették volna az egészet azzal, hogy kiderül, nem is vér szerinti testvérek, de az meg olyan erőltetett lett volna. Szóval sehogy se jó. Az első évad továbbra is kedvencem marad talán... de a második felejtős, a befejezés meg már nem is ütött akkorát, mivel számítottam rá. De legalább sikerül lerombolni egy jól induló és igazán vicces történetet. És a kedvencemet, Kyousuke karakterét is sikerült teljesen lerombolni. Azért a zenék még mindig jók voltak, és a grafika is tetszetős, de sajnos nekem ez kevés, mert számomra a történet az, ami a legfontosabb. Ennyit erről az animéről, ami lehetett volna sokkal jobb is szerintem.:)