Alice

Most egy kis kockaság következik. Bár múltkor az egyik újdonsült ismerősöm azt mondta, hogy a BTK-sok soha nem lehetnek kockák. Aztán kiderült, hogy DE! (Ez nem feltétlenül egy jó tulajdonság... lenne, viszont nekem van életem is!;) )

Tehát a mai kockulós téma egy régebbi PC-játék bemutatása lesz, melynek címe: American McGee's Alice. Mindig kifogom azokat a játékokat, melyek vagy méltatlanul elfeledettek és/vagy valamiben különlegesek. Ez a játék egyébként elég ismert, ám állítólag kevéssé értékelt. 2000-ben jelent meg, én viszont nem olyan régen, talán egy fél-háromnegyed éve játszottam vele először. És hogy aktuális is legyek: megpendítették, hogy 2011-ben jön a folytatás! Emellett nemrégiben mutatták be Tim Burton Alice Csodaországban c. filmjét is, ami nem kapcsolódik szorosan a játékhoz, de Alice.:) (Korábban felröppent a hír, hogy a 2010-es Alice ennek a játéknak a filmes adaptációja lesz, de sajnos eddig nem készült el ez a film.)

Lewis Carroll története Alice-ről már önmagában is elég szürreális. Szerintem az első rész, az Alice Csodaországban nagyon elvont, ezzel szemben az Alice Tükörországban nem annyira az, sokkal könnyebben érthető. Számos feldolgozás született róla, pl. egy Disney-rajzfilm, több élőszereplős film, sorozat, és ez a játék is. Ez azonban kicsit más... Ha az eredeti nem lenne elég nyomasztó, itt megkapjuk az adagunkat. :) A történet ott kezdődik, hogy Alice olvasgatja a róla szóló könyvet az ágyban, macskája azonban véletlenül lelöki a lámpát az asztalról. A ház leég, és Alice éppen hogy csak megmenekül, de a családja sajnos nem... A következő képen már azt látjuk, hogy Alice egy nyomasztó kórházi ágyon fekszik a Ruthledge Asylumban, láthatólag egy öngyilkossági kísérlet után. Szemei beesettek, a ruhája véres. (A kinézethez kapcsolódva: Alice ábrázolása - mármint nem ebben a leharcolt állapotában - hasonlít az igazi Alice-hez barna hajával és frizurájával.) Alice pedig visszakerül Csodaországba, azonban itt minden megváltozott. Később kiderül, hogy mindez Alice elméjének kivetülése, és ezt az állapotot tükrözi a sivár kép, a félelmetes helyszín és a pusztuló táj. A feladat megmentenie Csodaországot - azaz gyakorlatilag önmagát.

A játék egy third person shooter, szóval "mész oszt' lősz külső nézetből". Nekem nagyon tetszett az egész megvalósítás, a karakterek, a helyszínek és maga Alice kinézete és szinkronhangja. Ilyen szereplő még a Chesire Cat, aki kissé soványabb kivitelben jelenik meg, hogy segítsen. A fegyverek pedig játékok: dobókocka - mellyel démonokat idézhetünk, kártyalapok, krotettütő stb. Az első fegyver pedig egy véres kés. A játék egyébként M vagy 15+ besorolást kapott. Fröcsög is a vér, például a kártyakatonák hentelésekor.

A játék elején még könnyű a dolgunk

A Könnyek Tava

Ami még nagyon megfogott, az a játék zenéje. Chris Vrenna nagyon eltalálta ezt a hangulatot. Nyomasztó, sötét és teljesen passzol a játékhoz. Gyorsan be is szereztem az albumot, hogy játék nélkül is hallgathassam. :) Kedvenceim: Time to Die, Fortress of Doors, Taking Tea in Wonderland, Battle with the Red Queen. Külön hangulatosak még a játékból beszúrt párbeszédrészletek is.

De beszéljünk egy kicsit a pályákról is. Egyrészt a hangulat nagyon fontos, én bele tudtam élni magam a játékba, különösen a ködös erdőben és a kastélyban. A Fortress of Doors nevű pálya egyenesen szédítő: a felénk repülő ajtók, órák és a kavargó szél (vagy sarki fény?) látványa elveszi az egyensúlyérzékünket. A beleéléssel kapcsolatosan viszont van egy negatív élményem is. Mivel az Alice egy horrorjáték, valahogy sejtettem, hogy lesznek benne pókok is, ám titokban reménykedtem, hogy mégsem. Hát ez nem jött be!:D Igaz, nem valósághű pókok, de nagyon félelmetesek számomra: Nightmare Spiders - 4 felcsavarodott láb, egy porcelénmaszkhoz hasonló fej-test, és rám ugranak a falról, ha hátat fordítok. Brrrrrrr! Ez volt az a szakasz a játékban, ami komoly megterhelést jelentett számomra. (Húha, meccsoda probléma, hát ez tényleg életbe vágó és fontos kérdés! =D) Sajnos számomra a pókok félelmetesek, semmilyen más állattal kapcsolatban nincs ilyen érzésem. Én nem bántom a pókokat, mert hasznosak meg érdekesek is, de ha lehet választani, akkor legyen köztünk 100 m távolság. :D Már a Harry Potter és a Titkok Kamrája PC-játékban is kihívást jelentett a virtuális pókok kerülgetése, a Metin2-t meg lehet, hogy huzamosabb időre abbahagyom (sőt már abba is hagytam, de nem ezért), ha muszáj bemenni a Pókkazamatába... ezek is "hatalmas" problémák az életemben.:D Az Alice-ben viszont  valahogy ki kellett bekkelni ezt a részt, ha végig akartam játszani: próbálkoztam gyorsan végigrohanni, vagy hunyorítva nézni a monitort... de a tuti módszernek az bizonyult, hogy levettem a szemüvegemet, és bár elég homályosan láttam, tudtam az utat, a pókok meg ártalmatlan foltokká váltak.:D Ami még a pályákat illeti, az egészben van egy kis steampunk beütés: gőzszerkezetek, fogaskerekek, gépek mindenütt, gőzrobotok és félig géppé változtatott állatok is vannak benne (Mormota és a March Hare, vagy Április Bolondja).

 A Szívkirálynő sövénylabirintusában - az egyik kedvenc részem volt

Ez már a vége felé van. Alice kezében az egyik kedvenc fegyverem.

A játékban több főellenséget is le kell győzni, mielőtt a Szívkirálynőhöz érünk. A legnehezebb ellenség a Jabberwock. Nehéz. Nagyon. A Szívkirálynő hozzá képest piskóta, de komolyan. Jabberwock egyébként az az ellenség, aki megpróbálja Alice bűntudatát erősíteni a tűz miatt. A játékban még nehéz rész az, amikor csövekből kicsapó gőzön kell ugrálni, illetve amikor fogaskerekeken kell átjutni. Ezek nagyfokú ügyességet igényelnek. A kedvenc részeim azok voltak, ahol úszni is kellett. Persze gyorsan és lehetőleg légbuborékokat is útba ejtve, különben Alice megfullad... Horrorjátékhoz illően ez is elég "élethű", de Alice sikolyai és hörgései is éreztetik eléggé, hogy ez a játék nem igazán gyerekeknek szól.

A végén persze minden jó, ha a vége jó. A belső démonok legyőzésével Csodaország is megmenekül... :) Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a folytatása 2011-ben. Személyes értékelés a játékról: nos... az első benyomásom az volt, hogy ezt a játékot nekem találták ki. Jó a zene, jók a karakterek, a történet is tetszett, pláne hogy az eredeti Alice-t is ismerem és szeretem is. A hangulata pedig kellően depis. Ami számomra különlegessé tette, az az ötletesség. Egy 10-es skálán 9,5 pontot adok neki. A pontlevonás a pókok miatt volt természetesen!:D (Direkt nem tettem be képet róluk. Elég volt a játékban elviselni...)

2013-as frissítés: az eredeti poszt megjelenése óta természetesen kijött a folytatás is, az Alice: Madness Returns! Sajnos még nem volt alkalmam kipróbálni, de remélem, sor kerül rá egyszer.

(Eredeti poszt itt: http://uzsidoboz.freeblog.hu/archives/2010/05/08/Alice/ Egy kicsit változtattam ehhez képest.)