Touhou Project: Aya Shameimaru - baba kérésre

Ahogy a korábbi posztban írtam, már el is készült egy újabb baba. Ismét a Touhou Project-játékok egyik szereplőjét készítettem el, aki nem más, mint Aya Shameimaru. Ami emellett újdonság, hogy egy barátom felkérésére készült, és emiatt rögtön kettő lett belőle: egy neki, egy a saját gyűjteményembe.

A történet ott kezdődött, hogy amikor a Mondoconra kezdtem járni, megismerkedtem néhány Touhou-rajongóval, és az ötletgazda - akit Haya - Tengu on Two Feet néven találtok meg a Facebookon - többek között cosplayelte Ayát is, aki az egyik kedvenc karakterévé vált, és mivel tetszettek neki a korábbi Touhou-babáim, megkért, hogy készítsem el Ayát is, de nem az eredeti, hanem a rajongók által megalkotott kimonós változatban. Ez még 2019 novemberében történt. Mivel több időm volt mostanában varrni, eljött az idő, hogy hozzákezdjek. A döntést az is befolyásolta, hogy milyen anyagom volt itthon, hiszen ebben az időszakban sem kimozdulni, sem vásárolni nem igazán lehetett.

Aya egyébként egy varjú tengu, aki a Touhou-játékok közül a Phantasmagoria of Flower View c. részben tűnik fel először. Ő Gensokyo riportere, kiegészítője egy fényképezőgép. Mivel varjú tengu, fekete szárnyai és egy bojtos, piros sapkája is van, az eredeti ruhája pedig szoknya és ing kombinációja.

A kimonós változat azonban a fanok által kitalált ruha, hivatalosan így nem látható Aya sem a játékokban, sem a képregényekben van illusztrációkon. Ugyanakkor rengetegen cosplayelték így is, és sok fanatron feltűnt. A tervezéshez emiatt néztem némi referenciát, alapvetően Haya cosplayéből indultam ki, de változtattam is rajta.

Első lépésként kellett egy baba is. Mivel pont olyan nem volt itthon, ami megfelelt volna (pláne kettő egyforma), ismét az egyik szokásos beszerzési helyhez fordultam: Aliexpress. Találtam is egy megfelelőt, ami ugyanolyan arcú, mint a Kiszeng, de a frizurája más: frufrus, hosszú, fekete hajú. Természetesen tudtam, hogy majd le kell vágni a haját megfelelő méretre, de ezt a végére hagytam, mivel még nem csináltam ilyet, és nem mertem belevágni (szó szerint). A babák meg is érkeztek, még ajándékba küldött az eladó nyakláncot, tiarát és fülbevalókat - majd ezek is jól jöhetnek majd egy későbbi projektben, és májusig pihentek a dobozban.

Ennél a babánál kivételesen a kiegészítőkkel kezdtem az egészet, nem a kimonónál, ugyanis ki kellett találnom hozzá a megfelelő szabásmintát is. A tervezési fázisban az első lépés a sapka volt, amit filcből varrtam meg, a bojtok pedig fonalból készültek. Elég nehéz volt, mivel nagyon pici az egész. Még ki kellett találni, hogy hogy maradjon a fején: gumival? Beleszúrva? Végül egy másik baba adta az ötletet: koronáját a gyártó hajpántszerűen rögzítette úgy, hogy természetesen állt a fején, nem hajpántszerűen. Így végül egy gemkapcsot széthajtottam, befestettem feketére és lelakkoztam, majd rögzítettem a sapkához. Eredmény: a pánt eltűnt a fekete hajban, és elég szorosan a fején maradt a sapka feltűnés nélkül.

A következő fontos rész a szárny volt. Ehhez már volt elképzelésem, mivel korábban (2011 körül) már készítettem szárnyat egy babának filcből és drótból: a Hótündérnek. Úgy gondoltam, hogy a koncepció jó volt akkor, és most is be fog válni, bár némiképp változtattam is rajta.

Fekete filcet és drótot használtam, valamint a könnyen hajlítható drótot később egy kicsit megerősítettem gemkapoccsal is a rögzítésénél. Egy pár szárny összesen 10 részből állt, amit filcből vágtam ki: 1-1 a középső, legnagyobb réteg, valamint 2-2 a két kisebb rétegből. Így a szárny felső része elég vastag lett, összesen 5 réteg. Kézzel varrtam rá a meghajlított drótvázra. Később a drót hajlékonysága miatt be lehetett állítani a megfelelő pozícióba. Úgy gondoltam először, hogy az alsó szoknyarészbe lesz beletűzve majd, de végül a kimonó obijába raktam.

 

A geták (papucsok) és a jellegzetes, levél alakú legyező elkészítéséhez ismét elővettem az akrilfestékeket, lakkot, és kellett hozzá dekorgumi, kartonpapír és egy kis madzag is. A getákhoz megnéztem egy pár videót Barbie-cipők készítéséről, melyekben bemutatták, hogy hogy kell vietnámi papucsot (flip-flop, strandpapucs) csinálni, és ez volt az alap. Összeragasztás után jöhetett az akril alapozó, majd a festés. Kiderült, hogy piros festékem nincs, csak sötét, majdnem piros narancssárga, de ez is jó volt. A legyező nyele dekorgumiból van, a levél alakú része kartonból. Ekkor kiderült, hogy citromsárga festékem sincs, így azt sárga filctollal helyettesítettem. Lakkozásnál emiatt kissé foltos lett az egész, de nem baj, ettől sokkal természetesebb lett a színe és a mintája.

Mivel a baba lába magassarkúhoz készült, szilikon gumikkal rögzítettem a getát hozzá. Lehetett volna más megoldás is, azonban úgy gondoltam, végül is Aya általában a levegőben van, repül, így miért ne állhatna a lábán úgy ez a papucs, mintha épp most rugaszkodott volna el a földtől...

 

Mivel az összes kiegészítő meglett, nem lehetett tovább halogatni a kimonót sem. Gyűjtöttem egy pár ötletet, hogy hogy nézzen ki, hogy a baba testalkatához is megfeleljen, de közben érvényesüljön alatta az a fekete alsószoknya is. Végül egy mindkét oldalon felsliccelt változatot varrtam. Az ujja, ahogy a cosplayen is, szalaggal csatlakozik a ruhához. A piros zsinórt nem volt könnyű felvarrni. Egyrészt csak egy nagy tű fokán ment át a zsinór, másrészt nagyon nehezen ment át az anyagon, egy tű el is tört varrás közben. De végül sikerült!

Először arra gondoltam, hogy varrok egy alsóinget is, de végül erre nem volt szükség. Alsószoknyára viszont igen. Így egyrészt megfelelt az eredeti cosplaynek és felidézte Aya eredeti ruháját is. Még egy fehér bugyit is varrtam.

Fontos volt még az öv is. Nemcsak azért, mert ez a kimonó része, de azért is, mert végül ehhez rögzítettem a szárnyakat is. Először az volt a terv, hogy fekete-piros színű lesz, de végül találtam egy nagyon szép aranysárga anyagot, és ahogy odapróbáltam, egyértelmű volt, hogy ez a tökéletes választás. Nehéz volt megvarrni, és kicsit szét is csúszik a masni (szilikongumival rögzítettem végül), viszont feldobja az összképet, és harmonizál az őszi levelet idéző legyező színével is. Tehát az öv egy fekete (vagy inkább nagyon sötét kék) anygaból, az aranysárga anyagból, és piros zsinórból áll, melynek a végére két kis csengőt is tettem dísznek.

Amikor mindennel kész lettem, még egy fontos dolog maradt hátra: a haj. Megnéztem jó pár videót arról, hogy hogyan is kell levágni egy Barbie haját, ugyanis hiába van még itthon fekete műhajam, nem akartam utólag ragasztgatni, ha véletlenül elrontom a vágást. Ki lehet javítani, de nehéz. Végül sikerült a megfelelő frizura kialakítása.

Elkészült tehát Aya. Felöltöztettem, és csatlakozott a Touhou-babákhoz: Reisen Udongein Inaba, Izayoi Sakuya és Hong Meiling mellé. Utóbbiról még nem írtam blogbejegyzést, de pótolni fogom.

Időközben már befejeztem egy új babát, aki nem Touhou, de szintén videojátékos karakter. Már tervezem a következőt is, és még rengeteg ötletem van, amiket meg fogok valósítani.

Kiszeng

Egy nagyon régóta elkezdett, többször is félrerakott, majd végül mostanában befejezett babáról fogok írni most. A Facebook-oldalamon már bemutattam, de itt részletesebben is szeretném leírni, hogyan is készült el a kiszeng.

 

Talán 1,5 évvel ezelőtt jutott eszembe ez az ötlet. Régebben megnéztem pár koreai sorozatot, melyek közül az egyik kedvencem a Sungkyunkwan Scandal, mely a Joseon-korszakban játszódik, és a főszereplő lány a bátyja helyett, fiúnak öltözve kerül be a Sunkyunkwan nevű oktatási intézménybe, amiből természetesen különféle bonyodalmak keletkeznek. A sorozatban mellékszereplőként több kiszeng is szerepe. Ők olyan kurtizánok voltak, akik többek között különféle művészeti ágakkal, zenével, tánccal és sok más egyébbel szórakoztatták a férfiakat. Habár többen is kiemelkedtek közülük például költőként, társadalmi státuszuk alacsony volt. "Egy arisztokrata elméje egy alacsony rangú testbe zárva." Kicsit hasonlóak a japán gésákhoz vagy oiranokhoz.

A sorozatban az egyik szereplő mindig a kiszengekkel beszélget és mulat, van köztük vidám és harsány, de van, aki inkább csendes és titokzatos, és az ő történetére is fény derül.

Rátérve a babára, az ötlet onnan jött, hogy nagyon megtetszettek a sorozatban látható ruhák, így arra gondoltam, mi lenne, ha megvarrnám? Illetve még rengeteg kiegészítőt is lehet mellé készíteni, és ilyesmi pont volt is itthon. Az Aliexpressen vásárolható babafejek között pedig volt pont olyan, ami illett is a koncepcióba. Bár így utólag visszatekintve már nem emlékszem pontosan, hogy előbb az ötlet volt meg, és utána a baba, vagy fordítva...

Az alábbi képen látható a rendelés, amit leadtam:

 Látszik, hogy egy Kurhn-fej (vagy Kurhn-klón) lenne a kép alapján, festett szemmel, de a vásárlói értékelésekben többen írták, hogy üvegszemmel érkezett. Ez az én esetemben is így volt, azonban nem bántam, mivel kibontva és élőben látva az első gondolatom az volt, hogy nagyon cuki! Még aranyosabb is, mint a képen feltüntetett fej, és arra gondoltam, egy vidám kiszeng lesz belőle. A fej egyébként többféle színű hajjal is kapható, nekem is van belőle több is, ami hasonló (pl. Reisen Udongein Inaba feje is ilyen), de még mindig nem tudom, hogy mi az "eredeti". Több helyen "Miao Miao"-nak nevezték el, mivel ilyen márkájú babán látták először. Természetesen vettem mellé egy testet is, ami lehet, hogy egy Fashionista-klón, de nem vagyok benne biztos. Mindenesetre ízületes.

A második lépés az volt, hogy milyen színű legyen a ruha. Ezt nagyban befolyásolta az is, hogy milyen selyemanyagok voltak otthon, mivel mindenképpen selyemből szerettem volna a ruhát megvarrni, és mindenképpen színesre gondoltam. Úgyhogy élénk színek mellett döntöttem, amiben mindenképpen volt sárga, rózsaszín, zöld.

Persze azt is ki kellett találni, hogy melyik anyag hol legyen, és milyen sorrendben legyenek a szoknyarész rétegei. A szabásmintához rengeteget nézelődtem a Pinteresten, hogy hogyan lehetne megoldani, milyen fajta hanbokok vannak. Korábban már varrtam egy hanbokot, de az sokkal egyszerűbb volt. Azt kézzel varrtam, mert még nem annyira tudtam kezelni a varrógépet, viszont most már géppel varrom azt, amit tudok.

Az anyagpróbák után fontos volt, hogy milyen kiegészítők fognak majd kelleni. Mindenképpen kellett a jellegzetes kalap, hajtűk, ruhadíszek, cipő, ezeket is ki kellett találni. A hajtűkről volt már elképzelésem, ehhez gyűjtögettem már tárgyakat. A fő motívum a lepke, ahogy láttam több ábrázoláson is, és ehhez jó alapot adott az, hogy volt egy lepkés fülbevalóm, aminek elveszett a párja, és úgy gondoltam, itt fogom felhasználni. Talán ez volt az a tárgy, ami már az egész elképzelés kezdetén szerepelt a kiegészítők között. Utána találtam még lepke formájú fém díszeket egy hobbiboltban, amiket szintén felhasználtam. Szerelőpálca és gyöngy is volt itthon.

Az egyik legnagyobb kihívás a kalap elkészítése volt. Először a vázat kellett megcsinálni, ezt vékony bambusz fogpiszkálóból és rézdrótból készítettem el ragasztópisztoly és maszkolószalag segítségével. Az első változat túl kicsi lett, a második viszont már megfelelő méretű lett. Olyan, mint egy lámpaernyő, belül is van egy tartószerkezet. A bevonat egy függönyanyagból készült (talán organza, vagy ahhoz hasonló), viszont ezzel az volt a probléma, hogy minden festék és filctoll szétfutott rajta, pedig mintákat akartam rá rajzolni. A végére hagytam a megoldását ennek a problémának. Először arra gondoltam, hogy ha lefújom hajlakkal vagy száraz samponnal akkor megáll-e rajta a festék. Végül is megállt, de látszott is, és nem lett egyenletes. Végül az igazi megoldás a fehér ragasztó volt, egy vékony rétegben bevontam, majd száradás után lehetett rá festeni akrilfestékkel. Virágmintára gondoltam, így megnéztem, hogy milyen virágábrázolások vannak, és segítségül hívtam a Búvár Zsebkönyvekből a Kína kerti virágai c. kötetet. Innen a közönséges kaméliára esett a választásom, mivel ez a virág Koreában is honos, így egy ehhez hasonló motívumot festettem fel a kalapra, plusz a tetejére egy sötétebb részt. Végül az egészet lelakkoztam selyemfényű hobbilakkal, így kicsit keményebb lett, és kevésbé függönyszerű a kalap anyaga. Megkötőnek egy bordó szalagot választottam.

Ha már a hajnál tartunk, itt a hosszú hajat be kellett fonni kisebb tincsekre, és feltekerni. Az eredeti kialakításból megtartottam, ami már kész volt, csak a többit fontam be. Eredetileg úgy gondoltam, hogy plusz fonott tincseket is teszek bele, mivel van fekete műhajam, de végül erre nem lett szükség mert megfelelő lett így is a mennyiség. Rögzítés: vékony szilikongumi és hullámcsat.

A hajtűkhöz a már említett lepkés fülbevalót és a lepkés díszeket használtam fel. Persze kellett még vékony rézdrót és több gyöngy is. Egyszer vettem egy nagy csomag, nagyon vegyes üveggyöngyöt még Szegeden a Printkerben, nagyon sokféle gyöngy van benne. Eddig nem igazán használtam el belőle semmit, de most pont jól jött belőle egy áttetsző levél alakú gyöngy, pár pirosas gyöngy, és a ruhadíszekhez a jádéhoz hasonló gyöngyök. Szerelőpálca adta meg az alapot, majd erre ragasztottam a lepkéket, illetve ágszerűen hajlítottam meg a drótokat, és erre fűztem fel a kékes színű gyöngyöket. A lepkéket lefestettem halványzöld illetve halványrózsaszín és egy kis arany körömlakkal, mellyel azt akartam elérni, hogy jádéhoz vagy rózsakvarchoz hasonló legyen a felület.

A ruha alsó része, a szoknya megkötős, illetve van egy felső része is, ami fehérneműnek minősül. A felső részen is van egy szalag, de az csak dísz, valójában egy kis darab tépőzár tartja a helyén. A szegélyhez szalagot használtam. Nem volt könnyű felvarrni, de végül sikerült.

A vége felé jutott eszembe, hogy kellene még egy alsónadrág is, amit szintén fehér selyemből varrtam meg, és ezúttal elővettem a már jól bevált Babadivat c. füzetet, és az ott található szabásminta alapján varrtam meg. 

A ruhadísz (norigae) alapanyaga hímzőfonal, amit szépen szét lehetett bontani, hogy bojtos legyen az alja. A gyöngyök közül itt használtam fel azt, ami hasonlított egy jáde díszre. A másik norigae lepkés lett, mivel húsvét előtt a Lidl-ben pont megláttam egy zacskó fa lepke alakú díszt, így meg is vettem, és méretben is pont ide illett.

Rengeteg Barbie-méretű cipőt sikerült beszerezni az elmúlt évek során, így volt miből választani, azonban mégsem a meglévő készletből használtam fel cipőt, mivel egyszer az adományboltban pont a kezembe akadt a megfelelő cipő, csak le kellett festeni. Első réteg: akril alapozó, utána akrilfesték, és a végén selyemfényű hobbilakk. Örülök, hogy a festék megtapadt, és nem pattogzott le a műanyagról. Ezzel festettem a kalapot is. Egyébként Südor akril fafesték, amit szintén a Printkerben vettem egy nagy kiárusításon még évekkel ezelőtt, és eddig szintén nem használtam, de elég sokféle van belőle, és legalább kipróbáltam, ráadásul sikeresen.

Arra gondoltam, hogy kiegészítőként még lehetne pár dolgot készíteni, pl. ékszerdoboz, pipa, hangszer, legyező, de talán majd legközelebb, ezeket még nem találtam ki rendesen, de így is kész a kiszeng, a többi már csak plusz dolog lenne. Most már csak egy jó nevet kellene kitalálni neki.

  

Összességében ez volt az eddigi leghosszabb ideig tartó babám, amibe eddig a legtöbb energiát fektettem be. Az elhúzódás nyilván azért volt, mert nem volt időm rá, most viszont végre sikerült befejezni. Remélem, tetszik az eredmény. Időközben már elkészült egy újabb baba is, de arról majd legközelebb írok!